Idézetek és értelmezéseik

Mondataink

Miért nem olvasunk újságot?

2018. február 11. - Csöncsön

Biztos azért, mert mi, magyarok már eleve mindent tudunk.

Már napok óta gondolkodom Tóta W. Árpádnak a hvg.hu portálon megjelent írásán a magyarországi sajtóviszonyokról. A szöveg annak apropóján íródott, hogy Dudás Gergely, az Index egykori főszerkesztőjének kísérlete, hogy egy tisztán az olvasók által fönntartott újságot hozzon létre, dugába dőlt.

Tóta W. egy kis kitekintést nyújt a hazai sajtóhelyzetről, és statisztikákat is hoz. Ezekből kiderül, hogy Magyarországon nagyjából 150.000 olyan ember van, aki a pénzéből újságot vásárol. Összehasonlításképpen a feleakkora Finnországban negyedmilliós példányban kel el a legolvasottabb napilap (tehát egyetlen napilap), és még Szlovákiában is nagyobb kereslete van a nyomtatott sajtónak, mint nálunk.

Vajon miért? Tóta W. nem szentel túl sok karaktert az okok elemzésére, elintézi egy mondattal:

Biztos azért, mert mi, magyarok már eleve mindent tudunk.

Határozottan cinikus mondat, de nem mondható, hogy nincs igazságtartalma. Ugyanakkor az is jellemző, hogy ez a mondat így leíródott.

Ma délelőtt, amikor bevásároltam, szembesültem azzal, hogy vannak még nyugdíjasok, akik eltartják a nyomtatott sajtót; egy idős hölgy a kasszánál egy újságot is kifizetett: a Leleplező című magazint... Mondanom sem kell, hogy egy pillanatra ismét megértést tanúsítottam Tóta W. cinizmusa iránt.

Valóban, az összeesküvés-elméletek, a titkos háttérhatalmakról és a színfalak mögött a világot irányító (zsidó) dollármilliárdosokról szőtt elképzelések kétségbeejtő módon befonják (vad kényszerképzetekként) sok honfitársunk elméjét.

De vajon ennek mi az oka?

Talán érdemes megvizsgálnunk a keresleté mellett a kínálat oldalát is; vagyis éppen azt, amelyet Tóta W. oly könnyű szívvel figyelmen kívül hagy. Pedig ha egy szabadpiac párti újságíró a témában megszólal, talán alkalmazhatna önmagával szemben is hasonlóan szigorú mércét, mint az egyéb gazdasági szereplőkkel szemben, akiknek termékei nem ütik meg a fogyasztók magas igényszintjét.

Azt hiszem, a nyomtatott sajtó képviselői, az újságírók is vastagon ludasak a fönt idézett számok kialakulásában; sőt mivel ők készítik a termékeket, elsősorban talán őket illenék kritika alá vonni, mint hogy a buta fogyasztókat kárhoztassuk, akik nem érnek föl a mi szellemi szintünkhöz.

A lakosság nagy tömegei vesztették el bizalmukat a sajtó igazmondásában, és ennek alighanem az is oka, hogy az újságok vagy pártpolitikai, vagy ideológiai szócsövekké váltak, és elemzések, tényfeltáró munka helyett inkább propaganda-tevékenységet folytattak. Minden oldalon. Vajon hány olyan sajtótermék, újság, folyóirat, magazin van, amelyik a valóságot nem egyoldalúan mutatja be? Ha az egyik politikai oldal (valamelyik lap értelmezése szerint) csak rosszat csinál, akkor bízhatunk-e még benne, tekinthetünk-e rá hiteles, megbízható hírforrásként, tényfeltáró szellemi termékként?

Javaslom mindenkinek, hogy végezzen el egy kísérletet. Számolja össze azoknak a cikkeknek a számát, amelyek a másik ideológiai oldalhoz tartozó politikai képződményekről pozitívan, elismerően, helyeslően írnak. Bármelyik kurrens napilapot vagy hetilapot választhatunk e célra. Ha a szám a lapban három fölé nő [elárulom, nem fogunk ilyen lapot találni a mai Magyarországon], akkor az a lap valószínűleg valóban nem politikai propagandát folytat, hanem a valóságot igyekszik föltárni.

A harcos újságírásnak egyébként Tóta W. Árpád éppen olyan emblematikus figurájává vált az utóbbi évtizedekben, mint a túloldalon Bayer Zsolt. Lehet ízlésbeli és ideológiai alapon különbséget tenni köztük, ám számomra valamiképpen mindketten ugyanazt jelentik: tehetséges, az átlagosnál mindenképpen jobban író, jobban fogalmazó, a világra nagy perspektívából rálátni képes emberek, akik tehetségüket leginkább harcolásra, uszításra, hangulatkeltésre, az emberek közti ellentétek kiélezésére használják; így lényegében mindketten ahhoz járultak (és járulnak) hozzá, hogy az újságírásba vetett olvasói bizalom csökkenjen.

Nemcsak velünk, olvasókkal van baj; a sajtó maga is felelős azért, hogy kevesen érdeklődnek iránta. Ha az nem is igaz, hogy mi már eleve mindent tudunk, afelől sokszor kétségünk sem lehet, hogy egy-egy eseményt valamely sajtótermék hogyan fog beállítani, mit fog belőle kiemelni, sőt sokszor már azt is, hogy egyáltalán beszél-e róla, vagy sem.

De egy ilyen írást nem lehet másképpen zárni, mint azzal a gondolattal, hogy tisztelet a kivételnek. Azoknak az újságíróknak, akik sokszor egzisztenciájukat, biztonságukat sem kímélve igyekeznek föltárni a valóságot, legyen az akár ideológiailag kellemetlen is számukra. Ha ők lennének egy lapnál többségben, és erről tudomást szereznék, azonnal előfizetnék rá.

comments powered by Disqus

A bejegyzés trackback címe:

https://mondataink.blog.hu/api/trackback/id/tr5713656156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása