Jelenleg nincs olyan átfogó jogszabály az EU-ban, amely garantálná az őshonos nemzeti kisebbségek jogait.
Különös világ a politizálás. Nemzetek sorsát évszázadokra befolyásoló döntéseket egyetlen párt sem, egyetlen sajtótermék és médium sem tart érdemesnek megtárgyalni, a súlyán kezelni; de az, hogy mit mond egy hódmezővásárhelyi ember Bécsről, az (minden politikai oldal — persze rövid távú — érdekeivel megegyezően) egyből a világsajtó címlapjaira kerül. (Hogy aztán a vihar a biliben pár nap alatt elüljön, és jöjjön egy újabb, amelyik mélyen fölforgatja érzelmeinket.)
Ez az írásom kérés minden olvasóm irányába, célja ugyanaz, ami ebben a cikkben Borbás Barnáé.
Pedig tőlem aztán merőben idegen minden kampányolás. Nagyon kevés olyan dolog van, amiben nem látok semmi rosszat, semmi hátsó szándékot, semmi aljas politikai haszonszerzési törekvést, és ami mellett valóban teljes mellszélességgel ki tudok állni. A Minority Safepack, azaz a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés valóban e kevés kivétel közé tartozik. Látszik is a sorsán: mivel itt csupán közös érdekünkről van szó, és nem valamely párt parciális érdekéről, a pártok a kezdeményezést nem karolták föl, így a médiumok sem foglalkoztak vele szinte egyáltalán.
Márpedig ezt a mondatot érdemes eszünkbe vésnünk:
Jelenleg nincs olyan átfogó jogszabály az EU-ban, amely garantálná az őshonos nemzeti kisebbségek jogait.
Bármelyikünk válhat a saját szülőhazájában kisebbségivé. Olyan emberekkel is megtörtént ez, mint például Kosztolányi Dezső, Tamási Áron, Márai Sándor vagy Dsida Jenő. De említhetnénk még számos kiváló építészt, mérnököt, tudóst, zeneszerzőt is. Amikor ez megtörtént velük, semmi nem védte meg őket attól, hogy új országuk ne számkivetettként kezelje őket, rokonaikat, barátaikat.
Ma viszont dönthetünk róla, de legalábbis beleszólhatunk a kérdésbe, hogy így legyen-e.
Bevallom, az én fülem mellett is elment a kezdeményezés. Hallottam valamit róla, de csak ködösen. Az a changemynamekukac hívta föl a figyelmem rá, akivel politikai kérdésekben általában sohasem értünk egyet. Pontosan ez gondolkodtatott el. Itt nyilvánvaló a közös érdeke mindenkinek, akármilyen politikai nézeteket valljon is. Alighanem valamennyiünknek vannak határon túli ismerősei, barátai, sokunknak rokonai is. Jó érzés tudni, hogy tehetünk értük valamit, ha mégoly keveset is.
Az aláírás nagyjából két percünkbe kerül, és még a fotelünket sem kell elhagynunk érte.
Mit érhetünk el vele? Talán nem sokat, hiszen a végső döntést nem mi hozzuk meg. De kiállunk egy érték mellett, és világossá tesszük mindenki számára, hogy vannak ilyenek, vannak közös dolgaink; nem csak különálló, önző, magunknak élő individuumok vagyunk.
Sok idő mindenesetre nincs; a gyűjtés április elején lezárul. És eddig nem állunk jól. Jelenleg bizony szégyenkezésre állunk.
Örömteli lenne, ha Adynak, aki egyébként szintén a mostani magyar határokon kívül született, ezúttal nem lenne igaza, és kivételesen időben fölismernénk saját érdekeinket.
____________________
Frissítés: ezen a honlapon elérhető az aktuális helyzet, illetve böngészhető, hogy melyik tagállamban mennyien írták alá a kezdeményezést.
