Hogy gázszemekként ugrálunk, holott vízcseppekként tapadnunk kéne. Folytatom a legutóbbi bejegyzésben megkezdett összefoglalómat a 2020-as olvasmányaimról. Követve a hagyományt, a második részben ezúttal is a fikciós olvasmányaimat veszem sorra. Természetesen nem sorolom föl itt a nem könyv…

Hogy "énnekem itt van az otthonom, s ha maguk férfiak szétszóródnak is, énnekem itt kell maradnom": az őnekik logikátlan, asszonyi beszéd. Micsoda könyv volt ez, te jóságos ég! Dehát hogy is kezdjem? Németh László regényei közül először a Gyászt, majd az Iszonyt olvastam el, még…

Ne értsünk bár egyet szemléletével, lássuk is bár éles megvilágításban tévedéseit, vegyük is bár bonckés alá szigorú tárgyiassággal elsiklásainak okait — ez esetben sem csak java szépírói művei tartoznak mindig gondosan őrzendő s mindig megkérdezendő örökségünkhöz, hanem minden csalútja ellenére…

Van-e a magyar irodalom egészében olyasmi, amire a külföld mint szellemi tüneményre fölfigyelhet? Lehet, hogy ez az alábbi kérdés nem sokakat foglalkoztat, de engem nagyon. Majdnem mindennél jobban.

Egy nagy költő olyan, mint a kissármási földgáz vagy a budai hévforrások; meghagyható kiaknázatlan természeti tüneménynek s átalakítható lakások fényivé, messziről összesereglett emberek gyógyszerévé. Szabad perceimben most Németh László esszéit olvasgatom a magyar irodalomról. Kiemelnek a…