Sajnos hülyék között vagyunk kénytelenek élni. Tele volt a busz délelőtt, amikor fölszálltam rá. Egy (vélhetően) általános iskolás osztály utazott rajta. A tanáruk egy jó ötvenes bácsi volt, ősz bajusszal. Mély rokonszenvet éreztem iránta, mégpedig több okból is.

Aki kirúgja a labdát a pályáról, aznapra kizárják. Nem kapott lámpát a villamosom, így végeláthatatlan ideig állt a megállóban. Meguntam, és inkább leszálltam eggyel előbb; úgyis sétára hívogatott az idő.