Idézetek és értelmezéseik

Mondataink


A szürke egyetlen árnyalata

2023. november 19. - Csöncsön

Kollégái, akik nem sokra becsülték, amíg élt, ma már alig emlegetik; neve az idősebbeknek intő jel, hogy rájuk is ez a sors vár, a fiatalabbaknak pedig csak egy hangsor, amely nem idéz sem múltat, sem olyan személyiséget, akihez nekik vagy a karrierjüknek köze lehetne. A Stoner című regényre még…

Tovább

Szent elfogulatlanságok

A művész magasabbrendű erkölcstelensége, a tudós magasabbrendű érzéketlensége, a jóember magasabbrendű értelmetlensége — ezek az igazi szent elfogulatlanságok. Elolvastam Osvát Ernő életrajzát*. Osvát Ernőről azt kell tudni, hogy nélküle nem létezett volna a Nyugat folyóirat, így valószínűleg az…

Tovább

Háború és háború

Itt láthatjátok eme romokat melyeket bámulva néznek a vad indiánok és ne képzeljétek hogy mindez nem fog megismétlődni újra. Cormac McCarthy az egyik legtöbbre tartott még élő amerikai író. Magam korábban Az út című apokaliptikus regényét olvastam el, melynek tömör drámaisága csakugyan…

Tovább

Mire jó a költészet?

Mert nyelvünk folyamatosan változik; életmódunkat is változásra kényszerítik a környezetünkben végbemenő legkülönbözőbb fajta anyagi változások; és ha hiányoznak közülünk azok a kevesek, akikben a kivételes érzékenység a szavak fölötti kivételes hatalommal egyesül, akkor előbb-utóbb elkorcsosul az a…

Tovább

Hogyan lettünk Merényi?

Hogy Géza lett Merényi. Nagyon fura érzés olyan embernek a könyvét olvasni, akit jól ismerünk. A leírt mondatok emlékeket idéznek föl bennünk, fölismerjük a szerző máshol, máskor már elejtett gondolatait, rögeszméit, vesszőparipáit, kicsit mintha beleíródnánk a szövegbe mi magunk is. Közben pedig…

Tovább

A fehér asszony jár a várban

Ha egyszer valamit a fejébe vesz, képes játszani puskaporral, szerelemmel, becsülettel, mindennel, amibe tüzet dobni nagy veszedelem! Pár hónappal ezelőtt a kitűnő magyar költőnő, Tóth Krisztina, egy interjúban elejtett, odavetett mondatával hatalmas botrányt kavart. Az állítás lényege az volt,…

Tovább

A pusztítás vakító öröme

Törtünk és zúztunk mindent, amit lehetett, míg csak vissza nem tértünk oda, ahonnan elindultunk, de nem volt megállás, és nem volt fék, a pusztítás vakító öröme újra és újra önmagunk felülmúlására kényszerített, s mi kielégíthetetlenül és még mindig szótlanul mentünk a hajszárítók, szappanok,…

Tovább
süti beállítások módosítása