Idézetek és értelmezéseik

Mondataink

Stílusgyakorlat

2017. december 10. - Csöncsön

A metró Kőbánya-Kispest és a Lehel tér között az adventi vasárnapokon napközben is közlekedik.

Mondatelemzés e blog célja, észrevételezése a jó és a rossz mondatoknak, olyasféle hátsó gondolattal, hogy a jó mondatok jobb világot, a rossz mondatok rosszabb világot hoznak el, tehát hogy érdemes mindenkinek törekednie az átgondolt fogalmazásra. És annál inkább célja ez ennek a blognak, mert az ilyesmi ritka; aki beszél, az a legritkább esetben tartja fontosnak, sőt lényegbevágónak a mit mellett a hogyant is.

A 4-es 6-oson utazva a héten többször is hallottam ezt az alábbi mondatot, de tényleg többször kellett hallanom, hogy egyszer megértsem:

A metró Kőbánya-Kispest és a Lehel tér között az adventi vasárnapokon napközben is közlekedik.

Úgy értettem elsőre, hiszen a bemondó beszédszintetizátor így is hangsúlyozta: napközben is. És nem értettem, de tényleg nem. Napközben is? Ezek szerint az, hogy éjszaka közlekedik az adventi vasárnapokon, az természetes? Ezt nem is tudtam! Eddig azt hittem, hogy hétvégenként a metró egyáltalán nem is közlekedik; de íme, most megtudom, hogy vasárnapokon éjszaka igen, sőt advent idején még ráadásul napközben is!

Csak sokadik hallásra esett le a mondat igazi jelentése: a metró hétvégenként nem közlekedik, ez alól azonban kivétel advent időszaka, amikor is vasárnap, legalábbis napközben, jár a metró.

Nyilvánvaló volt számomra, hogy legalábbis rosszul hangsúlyozták a mondatot, azért volt félreérthető, és elgondolkodtam rajta, mégis hogyan lehetett volna máshogyan fogalmazni.

Példaképem, mint mindenkié, akinek a magyar prózanyelv fontos, nem más, mint a magyar próza utolérhetetlen művésze, etalonja, csodája, aki soha, egyetlenegyszer sem botlott meg, akinek minden szava, minden mondata a helyén van, és plasztikusan, pontosan követi beszélője szándékát, Kosztolányi Dezső. Őt idézem:

Úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani. Ma valahol ezt olvastam: "Az emberek levertek és félénkek lettek." A mondat közepén egyszerre megtorpantam. Itt valami zökkenő van. Eleinte azt hittem, hogy az emberek levertek valamit, szóval, hogy a levertek állítmány és nem állítmányi kiegészítő. Helyesebb ez: "Az emberek levertek lettek és félénkek." Minap magamat is hasonló botláson kaptam rajta. Valami színpadi utasításba ezt írtam: "A levelet fogja, betűzi kabátujja hajtókájába." Később a betűzi szót ezzel helyettesítettem: beszúrja. A színész esetleg —egy pillanatra —azt vélhette volna, hogy a levelet fogja és betűzi, vagyis silabizálja. Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk.

Másutt pedig így ír Kosztolányi:

Bizonyos írók, akik hallottak harangozni erről-arról, egyes nyelvészeti tilalmakról, ma már zavarba jönnek, s mindentől félnek. Mindenekelőtt a határozatlan névelőtől, a baljós egy-től. Ezért így írnak: "Darabig várt, aztán kért pohár vizet." Helyesen csak így: "Egy darabig várt, aztán kért egy pohár vizet." Mások már a határozott névelőtől is remegnek. Tudják, hogy az a-t és az-t birtokragos főnév előtt tanácsos és csinos elhagyni. Csakhogy nem mindig lehet. Különben ilyen sületlenségek támadnak: "A lány virágokat hozott. Anyám virágait földre dobta." Itt hamis látszatbirtokviszony keletkezett, s hamarjában nem tudom, hogy a lány virágait dobta-e földre a lány vagy az anya, vagy az anya virágait dobta-e földre a lány vagy az anya. A határozott névelő beékelése megszünteti az értelemzavart. "Anyám a virágait földre dobta." Másutt ezt olvasom: "Már nem ismerte meg apámat, testvéreimet és engem." Az alanyi és tárgyas igeragozás zagyvaléka, közös vonzóigével. Magyarul: "Már nem ismerte meg apámat, testvéreimet, engem sem." Egy rendőri tudósításból: "Ott feküdtek az ágyon az áldozatok és a gyilkosok már elmenekültek." Eleinte azt hittem, hogy a gyilkosok is az áldozatokkal együtt feküdtek az ágyon. Tanuljuk meg, hogy az olvasót tilos —csak egy másodpercig is —bizonytalanságban hagynunk. Az írás egyetlen ékessége a világosság.

Az idézeteket lehetne folytatni; Kosztolányitól kétségkívül meg lehet tanulni magyarul. Valószínűleg nincs is olyan író, akitől jobban meg lehetne, nincs író, aki jobban beszélte volna ezt a nyelvet. (És költők között is talán csak Arany János.)

No de térjünk vissza a villamoshoz. Elgondolkodtam rajta, hogy hogyan lehetett volna az idézett mondatot átalakítani, és rájöttem, hogy a feladat sokkal nehezebb, mint gondoltam.

Először ilyesmi jutott eszembe:

"A metró advent idején vasárnap napközben is közlekedik."

Először tetszett, de aztán rájöttem, hogy ezt éppen úgy lehet hamisan hangsúlyozni, és hamis hangsúlyozással ez a mondat éppen úgy félreérthető, mint az eredeti. Egy kicsit persze jobb (hiszen a "vasárnap napközben" sokkal könnyebben mondható egyetlen hangsúllyal, mint az "adventi vasárnapokon napközben"), de a lényeg mégiscsak az lenne, hogy az "is" szó ne a napközben, hanem a vasárnap mögé kerüljön. Ezt pedig elég nehéz megoldani.

Talán így lehetne:

"A metró advent idején vasárnap is közlekedik napközben." ?

De ez megint csak zavaros. Mintha az lenne a lényeg, hogy a metró mikor közlekedik napközben. Holott a lényeg nyilvánvalóan az, hogy a metró kivételesen vasárnap is közlekedik, és teljesen lényegtelen, hogy csupán napközben. (Hiszen éjszaka hétköznap sem közlekedik a felújítás idején.)

És ekkor bevillant, hogy mi a megoldás.

"A metró advent idején vasárnap is közlekedik."

Teljesen lényegtelen információ, hogy Kőbánya-Kispest és a Lehel tér között, és teljesen lényegtelen információ az is, hogy napközben; hiszen ezek egyébként is így vannak a felújítás idején. Ezek említése csak fölösleges pontoskodás. Ha már pontoskodni akarnánk, azt is meg kellene mondanunk, hogy hánytól hány óráig. De ezeknek az adatoknak úgyis utánanéz, akit érint. Mint ahogyan ezek az adatok amúgy is ki vannak plakátolva mindenfelé. Az új, a fontos, a releváns közlés az, hogy adventkor a metró (a felújítás dacára) vasárnap is igénybe vehető.

Megint csak Kosztolányinak volt igaza:

Hidd el, nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlen egy dolgot, melyet fontosnak tartunk. Aki tudja, hogy mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon.

A jó fogalmazás mindig a tömörségéről és sallangmentességéről ismerszik meg.

comments powered by Disqus

A bejegyzés trackback címe:

https://mondataink.blog.hu/api/trackback/id/tr5113469131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása