De nem is érdemes, gondolta Valuska, és megmozgatta fájó lábujjait a hideg bakancsban, nem érdemes se jósolgatni, se ítélkezni, hisz még a szavak is, hogy „zűrzavar” és „kimenetel”, teljesen fölöslegesek, nincs semmi, ami velük szembeállítható volna, s így már a megnevezés is felszámolja önmagát, „itt csak úgy egymásra vannak hányva a dolgok”, s mert értelmük saját belső arányaikba égett bele, zavarosan ellenséges köztük minden kapcsolat.
Folytatom az előző posztban megkezdett visszatekintést idei olvasmányaimra. A második részben a fikciós műveket veszem sorra. (Utólag eszembe jutott, hogy Morus Tamás Utópiája is ide kerülhetne akár, de számomra annak vitairatjellege fontosabb, mint maga az elképzelt történet.)
A korábbi években kialakított önkényes szabályaimnak megfelelően kizárólag külön köteteket sorolok itt föl, és nem számítom a versesköteteket. (Egyszer kivételt tettem ez alól, mert Röhrig Géza Angyalvakondja nekem valahogy "történetként" is működött, de idén nem érzem okát ennek.)
Összesen 13 fikciós könyvet olvastam el 2021-ben; a hagyományokhoz híven ezúttal is kiemelem felsorolásom végén azt az ötöt, melyet a legszívesebben ajánlok tovább másoknak is.