Idézetek és értelmezéseik

Mondataink


Hideg futkos a hátamon

2020. február 26. - Csöncsön

Hogy jöttem lefelé a halk és hüvös árral,a vontatók sora egyszerre elmaradt:versenyt nyilazta egy hajrázó indián-rajfestett karókra vert, meztelen húsukat. Gyakran előfordul velem, hogy egy-egy évek, sőt évtizedek óta bennem élő mondat egyszeriben csak megvilágosodik. Vagy talán nem is helyes a…

Tovább

Költészet napjára

Szerettem vón egyetlent, határtalant csinálni,Hírt adni: itt vagyok! — hogy mind a tengert bejárja,Mint kezdő nap, mosolylyal sütni szegény világra,S végre orvosságot a halál ellen tanálni. Április 11-e József Attila születésnapja. Magyarországon ez a nap a költészet napja. Emlékezzünk meg róla…

Tovább

Ki szedi össze váltott lovait?

Ki szedi össze váltott lovait?ha elhulltak, ki veszi a nyakába?ki teszi meg mégegyszer az utatértük, visszafelé, hiába? Vajon melyek az élet nagy történései? Hogy megszületett a gyermekünk? Hogy letettünk egy fontos vizsgát? Hogy megkaptunk egy komoly és felelősségteljes állást? Hogy rátaláltunk…

Tovább

Uralkodást magán nem tűr, s szabadságra érdemetlen

Szól a sípszó: átkozott nép,Ne hagyja az Úr veretlen,Uralkodást magán nem tűrS szabadságra érdemetlen,Ha bosszút áll, gyáva, lankadtS ha kegyet ád, rossz, kegyetlen. Még mindig a Három nemzedéket olvasom, igaz, már nincs sok hátra belőle, a gondolatmenet a fő vonásaiban már kirajzolódott előttem.…

Tovább

Lakások fénye, emberek gyógyszere

Egy nagy költő olyan, mint a kissármási földgáz vagy a budai hévforrások; meghagyható kiaknázatlan természeti tüneménynek s átalakítható lakások fényivé, messziről összesereglett emberek gyógyszerévé. Szabad perceimben most Németh László esszéit olvasgatom a magyar irodalomról. Kiemelnek a…

Tovább