Idézetek és értelmezéseik

Mondataink


Az örök életről

2019. április 20. - Csöncsön

A modern társadalmakban ez a helyzet megváltozott, az egytagú csoportok éppen úgy, mint minden közösség, örökké akarnak élni, örökké és örökké fiatalon. Láttam a napokban egy érdekes dokumentumfilmet, amely arról szólt, hogy a (talán nem is olyan távoli) jövőben az emberiség fölfedezi az örök…

Tovább

Cigánykerékben

(Ez azonban nem egyenlő az önállósággal, mivel a nagyobb gádzsó társadalomból és gazdaságból kiszakadva nem képesek eltartani magukat.) Nehezen vettem rá magam az utóbbi hetekben, hogy írjak. Azt hiszem, bizonyos belső feszültséggel függ ez össze, az évváltás hozta ideiglenességgel,…

Tovább

Miért blogolok?

Neked nem kevés van a fejedben, nem biztos, hogy még mindig magadat kéne tömni, inkább nyomni vissza a társadalomba, sőt inkább a szegényeknek, ha már demokráciában élünk és nekik is ugyanannyi szavazatuk van egyenként, mint neked. Az előző bejegyzésem alatt egy rendkívül érdekes komment jelent…

Tovább

Miért nem tüntetek?

Épp erre az attitűdre van szükségük az elnyomóknak: bölcsnek hiszik magukat, miközben lemondanak a cselekvésről és magasról tojnak a mások problémáira. Érdekel a közélet, érdekelnek a társadalmi folyamatok, érdekel, hogy merre tart a világ, és hogy mivé alakul, érdekelnek a hatalom játszmái, a…

Tovább

A lúzer kisfiú mémjéről

Ha nagyon muszáj — de miért muszáj! — a Kincskereső kisködmönig: bár nem látom be, mi ez a tapadás lúzer kisfiúkhoz bicebócán és nemecsekernőn át Nyilas Misiig. Richard Dawkins biológus 1976-ban megjelentetett egy hatalmas népszerűséget elérő tudományos könyvet, mely a The Selfish Gene címet…

Tovább

Elviselhetetlen és gyönyörű

Edmund Wilson amerikai kritikus méltán szörnyülködik azon, hogy egyes irodalmárok – közöttük ő is – az Iván Iljics halálával vagy Franz Kafka Átváltozásával rombolják le a tanítandó ifjaknak a társadalom normális és elviselhető jellegére vonatkozó, az életben oly hasznos elképzeléseit. Tizenéves…

Tovább

Atomizálódott társadalom és csapatba vágyó emberek

A szocializmus hatalmas hazugsága, hogy közösségi társadalmat épít, ugyanis a valóságban individuumokra hasította még a kisközösségeket is. Vélhetően nem vagyok egyedül azzal a benyomással, hogy az érték és az ismertség mai világunkban nem áll egyenes arányban egymással. Nem az válik ismertté és…

Tovább

A kocka vetületeiről és a buborékokról

Ha nézni kezdek valamit, akkor annak egyetlen vetületét látom csupán, miközben jól tudom, hogy számos egyéb vetülete is van, amelyek azonban az adott irányból éppen nem láthatóak. Nem is tudom, mennyi, talán tíz év is eltelt azóta, hogy utoljára nyaralni voltam. Az "üzem" (ahogyan a Száll a…

Tovább

Földönfutók

Egyebünk sincs a világon, csak az, hogy a család együtt van. Miután megírtam a könyvajánlót idén Oravecz Imre regénytrilógiájának harmadik kötetéről, az Ókontriról, a hozzászólások között az egyik kommentelő (Prawo) ezt írta: "Ezt, vagyis ahogy az ember önmagát vagy az (akár képzeletbeli)…

Tovább

A jobbítás egy példája

Arról, hogyan lehet képviselni az evangéliumot, Molnár Illés azt mondja: a posztmodern ortodoxia, vagyis a relativizmus abszolutizálása lecsengőben van. Azt  hiszem, mindig is azért szerettem volna jó sokáig élni, hogy láthassam, mi mindenné alakulnak a körülöttem élő emberek, barátok, rokonok,…

Tovább