Van-e a magyar irodalom egészében olyasmi, amire a külföld mint szellemi tüneményre fölfigyelhet? Lehet, hogy ez az alábbi kérdés nem sokakat foglalkoztat, de engem nagyon. Majdnem mindennél jobban.

Nem kell szeretnünk egymást, hogy szeressük a mieinket. E blog legelső bejegyzésében azt ígértem (mindenekelőtt magamnak), hogy a boncolgatásra, értelmezésre kiválasztott mondatok között több lesz a pozitív példa, mint a negatív. Ehhez képest magamat is meglep az első nagyobb tudatos…