Én már most is sokat tanulok.
Két kislány ült ma velem szemben a buszon. Mellettem pedig egy idősebb úr. A két kislány (mint később kiderült) 5 és 4 éves volt. Testvérek. És cigányok. Két bájos, eleven cigánylány. No, nem voltak olyan nagyon elevenek, csak amennyire az óvodások azok. Papírrepülőt és hajót próbáltak hajtogatni a kezükben levő kitépett újságpapírból. És közben fecsegtek.
A mellettem ülő bácsi szívesen felelgetett és kérdezgetett, magam viszont túlságosan álmos voltam, hogy szóba álljak velük. A némaságom feltűnt a lányoknak, így egyikük (a kisebbik) észrevételezte is a nagy felfedezést, rám mutatva: "ő nem is tud beszélni!" Ha tudná! Gondoltam magamban. De ezek után még kevesebb kedvem volt megszólalni. Dehogy is akarnám elrontani egy négy éves gyerek illúzióját.
Szóba került az óvoda, majd az iskola is. Hogy jövőre a nagyobbik bizony már iskolás lesz. "Sokat fogsz ott tanulni" – mondta a bácsi. Mire a kislány, öntudatosan:
Én már most is sokat tanulok.
Talán nem is sejtette, hogy mennyire igazat mondott.
Azt hiszik sokan, még mindig többen a kívánatosnál, hogy a tanulás nem áll másból, mint hogy az ember elővesz egy könyvet, és a benne foglaltakat addig memorizálja, amíg szóról szóra el nem tudja ismételni. A "tanulás" sokak szemében valami természetellenes, már-már életellenes dolog, mely az iskolával kezdődik el, és az iskolával véget is ér; hiszen ki volna olyan bolond, hogy felnőttként is könyveket bifláz.
Tudom, ma már széles körben ismert, hogy ez nem így van, és hogy nemcsak a pap tanul holtig, hanem mindenki, aki kicsit is komolyan veszi magát. De vajon bele szoktunk-e gondolni, hogy mit jelent az a sokat emlegetett "élethosszig tartó" tanulás?
Miket tanul például ez a két cigánylány?
Alig negyedórát utaztunk együtt, és már ez idő alatt is temérdek mindent tanultak. Tanulták, hogy hogyan elegyedjenek szóba felnőtt férfiakkal. Tanultak számolni, megtanulták értelmezni az óvoda szót, tanultak öltözködni, tanultak ülni, állni, utazni, tanultak figyelni és hallgatni. És még nagyon sok mindent. Ahogyan az ő agyuk kattogott ezeken, önkéntelenül az enyém is elkezdett kattogni. Ez a csodálatos hatása annak, amikor az ember gyerekekkel találkozik: a gyerekek még tényleg tanulnak, és ennek az élménye a környezetre is átragad. Nemcsak az emlék jut eszembe, hogy milyen szabad is egy gyerek a legtöbb előítélettől; magam is tanulni vágyom, érzem, megérzem, hogy milyen jó is tanulni.
Nem tudom, lesz-e ezekből a lányokból valami, befutnak-e majd csodálatos karriert, lesz-e olyan területe az életnek, ahol magasba röpíti őket a tehetségük. Vagy éppen sokkal szomorúbb sor vár-e rájuk, kirekesztődnek a társadalomból, és nyomorba süppednek (vissza?). Csak azt tudom, hogy minden megvan bennük, ami az életben lényeges; tudnak tanulni.
A tanulás persze ismeretek, adatok elsajátítása is. De főként szemléleté. És mivel tanulás, mindig olyan szemléletről van szó, amely új nekünk, amire korábban nem is gondoltunk. Ki kell mondanom a lesújtó tapasztalatot: kevesen képesek rá, hogy felnőttként is tanuljanak. Új fogalmakat persze el tudunk sajátítani, új ismereteket is; de másképpen látni dolgokat: ez az igazi kaland.
Csak remélni tudom, hogy belőlem soha nem fog kiveszni a tanulásnak ez a vágya, ez a gyermeki vágy, mely soha sem biztos magában, mindig kérdez, mindig kétkedik, mindig képes ellentmondani magának, és legfőképpen: mindig képes csodálkozni.
Ha kifognám az aranyhalat, és lehetne három kívánságom, az egyik bizonyára az lenne, hogy mindig tudjak olyan maradni, mint ez a két cigánylány: kíváncsi, derűs, szórakozott és nyitott, ugyanakkor nagyon öntudatos is. Mert, ezt még nem is mondtam, talán a (korra, tekintélyre, nemre nem néző) szemtelen öntudat tetszett bennük a legjobban. Az, ahogyan a fiatalabbik bátran és aggályok nélkül lenémázott egy vele szemben ülő felnőtt férfit; az idősebbik meg rendre intette a vele szemben ülő öregembert. Nem, uram, én nem az iskolában fogok elkezdeni tanulni, én már eddig is nagyon sok mindent tanultam. Bár lennék én is mindig ilyen szemtelen! Bizony, van mit tanulnunk ettől a két kisgyerektől.
