Minden jó.
Negyven éves lettem.
Tettem tavaly ilyenkor egy ígéretet magamnak. Azt, hogy összeírom azon művek (regények, versek, filmek, festmények) listáját, amelyek életemet a legerősebben befolyásolták, illetve amelyek a leginkább beépültek személyiségembe.
Sejtettem, hogy nem lesz könnyű feladat 240 "dolog" kiválasztása (hiszen tavaly még 6 kategóriát írtam össze magamnak), nem véletlenül hagytam rá egy egész évet. Azt azonban valójában nem hittem volna, hogy ennyi dilemmát fölvet, ennyi gondolkodni valót ad, és ennyire kétes vállalkozás.
A legkevésbé sem bántam meg ugyanakkor, hogy belevágtam. A listák ugyan megőrzik kétes értékű voltukat, a róluk való töprengés azonban nagyon sok felemelő pillanatot szerzett nekem, és sok szempontból mosolygósabbá tette koronavírus által megbolygatott évemet.
Gondoltam rá, nagyon sokáig egészen komolyan gondoltam rá, hogy a listákat nem hagyom annyiban. Végülis — véltem — az ilyesminek csak akkor van értelme, ha értelmező gesztus is társul mellé. Ha leírom, legalább nagyon röviden, hogy ez vagy az a szöveg, kép vagy film miért hatott rám nagy erővel. Sokat töprengtem rajta, hogyan lehetne ezt megvalósítani. Egy negyven elemből álló listát (ezt nagyon jól tudom az év végi olvasónaplóim nyomán) nem lehet egyetlen posztba bezsúfolni. Sem én nem tudnám egyhuzamban megírni, sem olvasóm elolvasni. Ha viszont kettébontom őket, akkor az már 12 (vagyis, mint később kiderült, 14, lásd alább) külön poszt lenne. Iszonyatosan sok. (Nagyjából 40 posztot írok egy egész évben.) Kinek lenne mindehhez türelme?
Aztán eszembe jutott valami más, és egy darabig azt hittem, ez lesz a megoldás. Mi lenne, ha minden héten lenne egy rovat, amelyben közlök egy-egy elemet mindegyik kategóriából, és ezt negyven héten át — mintegy párhuzamosan a bloggal — futtatnám? Sőt azt is kitaláltam, hogy a keveredés elkerülése érdekében mindez egy külön blogon menne. Be is lelkesített az ötlet, de aztán egy álmatlan éjszakán az ágyamban forgolódva, amikor a részletek elképzelésére került sor, arra jutottam, hogy ez őrültség lenne. Én még talán élvezném is; de ki olvasná el? És ha senki se olvasná el, egy pont után tudnám-e magam is élvezni? Nincs olyan olvasó, akitől negyven hétnyi koncentrált (vagy akármilyen) figyelem elvárható volna. Rájöttem, hogy ennyi mindent egyszerűen nem lehet, és nem is illik kommentálni. Az olvasóban is sokkal izgatóbb benyomást kelthet a kommentálatlanság.
Kérdés persze, van-e így értelme az egésznek.
Ahogyan közeledtem a végleges listák kialakításához, egyre stabilabbá vált a meggyőződésem, hogy van. Ha csak engem késztet magamba mélyedésre, már akkor is van. Ha van olyan olvasóm — akár csak egy is —, aki ihletet, ötletet merít belőlük, akkor pedig még inkább van. Alapvetően kevés emberi tevékenységnek van "értelme", ha magasabb szempontból nézzük. Fönntartjuk a biológiai organizmust, amelynek öntudatára ébredtünk, és "én"-nek kezdtünk el nevezni, aztán, ha már nem vagyunk képesek fönntartani, megszűnik az egész. Ennyi az élet. Amit ennél többnek képzelünk, az mind illúzió. Olykor csodaszép, olykor kacagtató, olykor iszonyatosan fájdalmas illúzió. Ehhez az illúzióhoz szeretnék most a magam eszközeivel hozzájárulni.
És akkor lássuk végre a medvét, vagyis a listákat.
Végülis nem hat, hanem hét kategóriát alkottam meg. Amikor a regényeket kezdtem el listázni, rájöttem ugyanis, hogy sok szöveg, amely nagyon fontos nekem, nem volna kihagyható, ugyanakkor nem regény terjedelmű. Így aztán elkezdtem gondolkodni egy "elbeszélés" csoporton, és hamar észrevettem, hogy könnyű lesz föltöltenem. A hét kategória ennek megfelelően a következő: regények, elbeszélések/novellák, versek, filmek, képek, emberek, mondatok.
1. Regények
Nyilvánvaló, hogy az efféle listák mindig önkényesek. Az én önkényem most azt a szabályt alakította ki, hogy egyetlen szerzőtől nem választhattam a listára egynél több regényt (bár volt néhány szerző, akinél ezt igen szívesen megtettem volna). García Márquez mondta, hogy minden író csak egy regényt ír életében, és ezt vagy egyetlen kötetben jelenteti meg, vagy kötetekre szétosztva. Ha ezzel nem értünk is egyet, az talán igaz, hogy mindegyik szerzőnél van olyan mű, amelyik — számunkra legalábbis — a legjobban kifejezi az adott alkotó varázsát. A másik önkényes szempontom az volt, hogy egyensúlyt tartok külföldi és magyar írók között. 20 külföldi és 20 magyar írótól választottam regényt. A felsorolás sorrendjét a hozzávetőleges időrend alakítja.
(1) Miguel de Cervantes: Don Quijote
(2) Johann Wolfgang Goethe: Vonzások és választások
(3) Stendhal: Vörös és fekete
(4) Emily Brontë: Üvöltő szelek
(5) Eötvös József: A falu jegyzője
(6) Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
(7) Gustave Flaubert: Bovaryné
(8) Gottfried Keller: Zöld Henrik
(9) Jókai Mór: Az arany ember
(10) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
(11) Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Feltámadás
(12) Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
(13) Móricz Zsigmond: Sárarany
(14) Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (1. kötet)
(15) Szép Ernő: Lila ákác
(16) Hermann Hesse: Demian
(17) Franz Kafka: A kastély
(18) Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
(19) William Faulkner: Megszületik augusztusban
(20) Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember
(21) Szerb Antal: Utas és holdvilág
(22) Szathmári Sándor: Kazohinia
(23) Thomas Mann: József és testvérei
(24) Déry Tibor: A befejezetlen mondat
(25) Füst Milán: A feleségem története
(26) Németh László: Égető Eszter
(27) George Orwell: 1984
(28) Albert Camus: Közöny
(29) Ottlik Géza: Iskola a határon
(30) Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
(31) Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
(32) Esterházy Péter: A szív segédigéi
(33) Szabó Magda: Az ajtó
(34) Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
(35) Agota Kristof: Trilógia
(36) Bodor Ádám: Sinistra körzet
(37) Nádas Péter: Párhuzamos történetek
(38) Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
(39) Oravecz Imre: A rög gyermekei (trilógia)
(40) Tompa Andrea: Omerta
2. Filmek
A filmeknek a legkevésbé sem vagyok szakértője. A világirodalom nagy regényeit aránylag szisztematikusan olvasgattam, olvasgatom el, de a filmekkel nem így vagyok. Számos klasszikust nem láttam, sok olyan filmet sem, amit "mindenki", és bizonyára van köztük pár olyan, amit ha láttam volna, itt lenne a listámon. Ebben a kategóriában nem törekedtem egyensúlyra magyarok és külföldiek között (vagyis törekedtem volna, csak egyszerűen nem találtam 20 elementáris hatású magyar filmet, bár az utóbbi évtizedben három ilyen is elkészült). És arra sem, hogy egy rendezőtől csak egy film szerepeljen itt. A felsorolásban itt is igyekeztem követni a vetítés időrendjét (érdekes játék volt megtippelni még utánanézés előtt, melyik film korábbi, melyik későbbi).
(1) M. — Egy város keresi a gyilkost
(2) Valahol Európában
(3) Psycho
(4) Máté evangéliuma
(5) Húsz óra
(6) A Jó, a Rossz és a Csúf
(7) Szerelem
(8) A keresztapa
(9) Napfivér, Holdnővér
(10) Az ötödik pecsét
(11) A názáreti Jézus
(12) Abigél
(13) Szökés az Alcatrazból
(14) Sörgyári capriccio
(15) Szerencsés Dániel
(16) Legyetek jók, ha tudtok
(17) Szaffi
(18) Távol Afrikától
(19) Macskafogó
(20) Berlin felett az ég
(21) Szamárköhögés
(22) Esőember
(23) A nagy kékség
(24) Holt költők társasága
(25) Sose halunk meg
(26) Schindler listája
(27) Titanic
(28) Trainspotting
(29) A zongoratanárnő
(30) Tudatlan tündérek
(31) Némó nyomában
(32) Anyátlanok
(33) A mások élete
(34) Piaf
(35) Az isteni Diego
(36) Életrevalók
(37) Fehér isten
(38) Saul fia
(39) Testről és lélekről
(40) Mű szerző nélkül
3. Versek
Mint írtam (és meg is indokoltam) tavaly, ebbe a kategóriába csak magyar verseket gyűjtöttem. Ez a csoport volt számomra a legproblémátlanabb, hiszen már korábban is sokszor játszottam a gondolattal, hogy listázom a kedvenc verseimet. Itt nem láttam különösebb értelmét, hogy az "egy szerző, egy mű" elvéhez ragaszkodjam. Persze az egyensúlyra törekedve három versnél többet a legnagyobb kedvenceimnek sem "engedélyeztem" (hogy kik ők, az kiderül a felsorolásból).
(1) Balassi Bálint: Adj már csendességet
(2) Rimay János: Ez világ, mint egy kert...
(3) Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz
(4) Berzsenyi Dániel: Osztályrészem
(5) Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-aljától
(6) Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
(7) Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke
(8) Vörösmarty Mihály: Késő vágy
(9) Vörösmarty Mihály: Előszó
(10) Petőfi Sándor: A négyökrös szekér
(11) Arany János: Kertben
(12) Arany János: Tengeri-hántás
(13) Arany János: Tetemre hívás
(14) Vajda János: Nádas tavon
(15) Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában
(16) Ady Endre: Szeretném, hogyha szeretnének
(17) Babits Mihály: A Danaidák
(18) Babits Mihály: Esti kérdés
(19) Babits Mihály: Mint különös hírmondó...
(20) Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal
(21) Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának
(22) Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
(23) Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
(24) Juhász Gyula: Milyen volt...
(25) Szép Ernő: Néked szól
(26) József Attila: Eszmélet
(27) József Attila: (Magad emésztő...)
(28) József Attila: Amit szivedbe rejtesz
(29) Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen
(30) Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma
(31) Radnóti Miklós: Erőltetett menet
(32) Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
(33) Jékely Zoltán: Futballisták
(34) Weöres Sándor: Harmadik szimfónia
(35) Pilinszky János: Mire megjössz
(36) Nemes Nagy Ágnes: Között
(37) Juhász Ferenc: Rezi bordal
(38) Tandori Dezső: Hommage
(39) Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig
(40) Parti Nagy Lajos: Rókatárgy alkonyatkor
4. Képek, azaz festmények
Úgy terveztem, hogy ebbe a csoportba gyűjtök majd fényképeket is, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen nem gyűlne össze annyi, az említett festményekkel összemérhető színvonalú fotó (vagyis én nem ismerek annyit, és így értelemszerűen rám nem is hathatott annyi), hogy értelme lenne ne pusztán a festményeknél maradnom. Olyan képeket kerestem, amelyek "beleégtek" a tudatomba. Értelemszerű, hogy ezek szinte kivétel nélkül kanonizált, nagyon híres festmények. Eredetileg nem ez volt a terv (nem gondolnám, hogy csak híres műveknek lehet ilyen "tudatbaégő" hatásuk), de a keresés és átgondolás egyre inkább ebbe az irányba lökött. (Az egész vállalkozásnak volt egy ilyen tanulsága, de ezt esetleg később egy külön posztban fejthetném ki.)
(1) Hyeronimus Bosch: A gyönyörök kertje
(2) Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora
(3) Raffaello Santi: Az athéni iskola
(4) Albrecht Dürer: Az Apokalipszis négy lovasa
(5) Michelangelo: Ádám teremtése
(6) Pieter Brueghel: Bábel tornya építése
(7) El Greco: Toledo látképe
(8) Juan Sánchez Cotán: Csendélet birsalmával, káposztával, sárgadinnyével és uborkával
(9) Georges de La Tour: Kockajátékosok
(10) Rembrandt van Rijn: Éjjeli őrjárat
(11) Diego Velázquez: Az udvarhölgyek
(12) Jan Vermeer: Tejet öntő nő
(13) Francisco Goya: Május 3-i kivégzés
(14) Caspar David Friedrich: Tengeri jég
(15) John Mallor William Turner: Eső, gőz és sebesség
(16) Madarász Viktor: Hunyadi László siratása
(17) Munkácsy Mihály: Siralomház
(18) Ilja Repin: Hajóvontatók a Volgán
(19) Claude Monet: Impresszió, napfelkelte
(20) Szinyei Merse Pál: Majális
(21) Paál László: Út a fontainebleau-i erdőben
(22) Pierre-August Renoir: Bál a Moulin de la Galette-en
(23) Hollósy Simon: Tengerihántás
(24) Georges Seurat: Vasárnap délután Grande Jatte szigetén
(25) Vincent van Gogh: Templom Auvers-ban
(26) Paul Gaugin: Tahiti asszonyok a tengerparton
(27) Edward Munch: A sikoly
(28) Alfons Mucha: Reverie
(29) Rippl-Rónai József: Piacsek bácsi babákkal
(30) Ferenczy Károly: Október
(31) Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban
(32) Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer portréja
(33) Fényes Adolf: Mákoskalács
(34) Kernstok Károly: Lovasok a víz partján
(35) Marc Chagall: Az állatkereskedő
(36) Paul Klee: Szindbád a tengeren
(37) Salvador Dalí: A polgárháború előérzete
(38) Pablo Picasso: Guernica
(39) Frida Kahlo: Önarckép tövisnyaklánccal és kolibrivel
(40) René Magritte: Az ember fia
5. Elbeszélések, novellák
Mint említettem, ezt a csoportot menet közben hoztam létre, egyszerűen azért, mert túlságosan sok nagyon fontos szöveg maradt ki a "regény" kategóriából. És hát hogyan hagyhatok említetlenül olyan elementáris hatású szövegeket, mint például a Tonio Kröger vagy a Kreutzer-szonáta? Mindazonáltal korántsem egyértelmű, hogy miféle írások kerültek ide. Van köztük igen terjedelmes, közel 200 oldalas mű, de nagyon rövid, egy perc alatt elolvasható is. Nem irodalomtudósi pontossággal meghatározva, olyan fikciós szövegek kerültek ide, amelyek nem érik el egy regény terjedelmét, nem olyan szerteágazóak és összetettek, de adott esetben hasonlóan erős hatással voltak rám. A német irodalom relatív túlsúlya nem véletlen. Egyrészt magam is germanista, nyilván ezt az irodalmat ismerem a külföldiek közül a legjobban; másrészt az "elbeszélés" (Erzählung) műfajának sehol sincs olyan hagyománya, mint éppen ott.
(1) Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály
(2) E.T.A. Hoffmann: A homokember
(3) Honoré de Balzac: Az ismeretlen remekmű
(4) Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
(5) Adalbert Stifter: Hegyi kristály
(6) Theodor Storm: Erdei tó
(7) Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája
(8) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos
(9) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból
(10) Mikszáth Kálmán: Az arany-kisasszony
(11) Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt
(12) Petelei István: Árva Lotti
(13) Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála
(14) Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
(15) Gozsdu Elek: Nirvána
(16) Anton Pavlovics Csehov: A 6-os számú kórterem
(17) Csáth Géza: A kis Emma
(18) Thomas Mann: Tonio Kröger
(19) Franz Kafka: Az átváltozás
(20) Franz Kafka: A törvény előtt
(21) Robert Musil: A feketerigó
(22) Móricz Zsigmond: Tragédia
(23) Móricz Zsigmond: Barbárok
(24) Kosztolányi Dezső: Esti Kornél, 12. fejezet, melyben az elnök, Baron Wilhelm Eduard von Wüstenfeld, az ő német diákéveinek halhatatlan alakja és az ő atyamestere az egész fejezeten át csak alszik
(25) Kosztolányi Dezső: Esti Kornél, 16. fejezet, melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert belöki a vízbe
(26) Stefan Zweig: Érzések zűrzavara
(27) Karinthy Frigyes: A rossz tanuló felel
(28) Ottlik Géza: Hajnali háztetők
(29) Wolfgang Borchert: A konyhai óra
(30) Sánta Ferenc: Sokan voltunk
(31) Mándy Iván: Egyérintő
(32) Mészöly Miklós: Jelentés öt egérről
(33) Jorge Luis Borges: Az Alef
(34) Örkény István: Tanuljunk idegen nyelveket!
(35) Örkény István: Hogylétemről
(36) Nádas Péter: Biblia
(37) Julio Cortázar: A déli autópálya
(38) Bohumil Hrabal: Túlságosan zajos magány
(39) Kertész Imre, Esterházy Péter: Egy történet (Jegyzőkönyv, Élet és irodalom)
(40) Kertész Imre: Az angol lobogó
6. Emberek
Kik azok az emberek, akiknek életútja a legsokatmondóbb számomra? Valahogy így vezethetném föl ezt a csoportot, tudva, milyen vékony jégen mozgok. Azt jelenti-e ez, hogy magam hogyan szeretnék élni? Nyilván nem. Inkább azt, kik azok, akik a maguk létezéséből a legnagyobb fáklyát gyújtották a világnak, pontosabban nekem. Amikor elkezdtem gondolkodni a neveken, megdöbbentem, milyen kevés a nő. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért. Először is, én férfi vagyok. Ha nő lennék, bizonyára több női alakban látnám meg a példát. Másodszor: a társadalmunk, kultúrkörünk patriarchális, a nők kibontakozási lehetőségeit a szellemi, kulturális életben ha éppen nem nyomta el teljesen, mindenesetre gátolta és korlátok közé szorította, és részben szorítja mind a mai napig. Nem véletlenszerű, hogy a "híres emberek" között arányában kevés a nő. De valószínűleg van egy ennél mélyebb ok is. A nők másképpen gondolkodnak az ilyesféle "listákról". Az ilyen listák készítésében egy férfi jellemzően több örömöt lel. A nők máshogyan konstruálják és strukturálják az életet. Ha az a kérdés, hogy több férfi hatott-e az életemre, mint nő, egyáltalán nem volnék biztos a válaszban... A "híresség" csak egyetlen szempont. A női nagyságot nehezebb megragadni. Persze kerültek föl a listára nők is, mind olyan tulajdonságokkal, amelyek valamiért számomra mélyen megragadók.
(1) Rebeka
(2) József
(3) Gautama Sziddhárta (Buddha)
(4) Szókratész
(5) Jézus
(6) Lucius Anneus Seneca
(7) Marcus Aurelius
(8) Szent Ágoston
(9) Assisi Szent Ferenc
(10) Hunyadi Mátyás
(11) Leonardo da Vinci
(12) Michelangelo Buonarroti
(12) Martin Luther
(13) Loyolai Szent Ignác
(14) Michel de Montaigne
(15) William Shakespeare
(16) Mária Terézia
(17) Immanuel Kant
(18) Marie Antoinette
(19) Wolfgang Amadeus Mozart
(20) Johann Wolfgang von Goethe
(21) Jane Austen
(22) Alexander Humboldt
(23) Széchenyi István
(24) Emily Brontë
(25) Petőfi Sándor
(26) Ybl Miklós
(27) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
(28) Lev Nyikolajevics Tolsztoj
(29) Friedrich Nietzsche
(30) Lechner Ödön
(31) Sigmund Freud
(32) Rainer Maria Rilke
(33) Hugo von Hofmannsthal
(34) Carl Gustav Jung
(35) Kosztolányi Dezső
(36) Szerb Antal
(37) Kéthly Anna
(38) Nagy Imre
(39) Eric Berne
(40) Michel Foucault
7. Mondatok
(1) Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. (Salamon király)
(2) Ismerd meg önmagad! (A delphoi jósda felirata)
(3) Tudom, hogy semmit sem tudok. (Szókratész)
(4) Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi. (Publius Terentius Afer)
(5) Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené! (Jézus)
(6) Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. (Jézus)
(7) Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Jézus)
(8) A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. (Pál apostol)
(9) Mindig kiváló szerzőket olvass tehát; és ha néhanapján kedved is támad, hogy más írókhoz fordulj, térj vissza mindig az előbbiekhez: minden nap szerezz magadnak valamilyen támaszt a szegénységgel és a halállal és hasonlóképpen a többi bajokkal szemben. (Seneca)
(10) Ami az embert nem teszi rosszabbá, mint amilyen, az életét sem teszi rosszabbá, és sem kívülről, sem belülről nem árt neki. (Marcus Aurelius)
(11) Aki a jelent látja, az mindent látott. (Marcus Aurelius)
(12) Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen. (Immanuel Kant)
(13) Szép az, ami érdek nélkül tetszik. (Immanuel Kant)
(14) Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem. (Immanuel Kant)
(15) Az igazságokat sokszor kell ismételni, mert a tévedéseket is sokszor ismétlik. (Johann Wolfgang Goethe)
(16) Későn látjuk be, hogy erényeink kifejlesztésével együtt építjük a hibáinkat. (Johann Wolfgang Goethe)
(17) Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek. (Johann Wolfgang Goethe)
(18) Nem tudja, mi az élet édessége, aki nem élt az Ancien Régime-ben. (Charles-Maurice de Talleyrand-Périgot)
(19) Mindazonáltal nem türtőztethetem magam ehelyt, s kimondom, hogy az optimizmus, már ahol nem csupán olyasak üres beszéde, kiknek szűk homloka mögött egyéb sincs, csak szó, szó, szó, szerintem nem egyszerűen abszurd, de egy ízig elvetemült gondolkodási mód, mely mintha csúfot űzni merészelne az emberiség kimondhatatlan szenvedéseiből. (Arthur Schopenhauer)
(20) Vannak másodpercek, egyszerre csak öt vagy hat adódik, amikor az ember hirtelen a teljesen elérhető örök harmónia jelenlétét érzi. (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)
(20) Minden jó. (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)
(21) Ha az ember él, akkor valamiben okvetlenül hisz. (Lev Nyikolajevics Tolsztoj)
(22) Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát. (Friedrich Nietzsche)
(23) Ami a szenvedéssel szemben megbotránkoztatást kelt, az nem maga a szenvedés, hanem a szenvedés értelmetlensége. (Friedrich Nietzsche)
(24) Azt hiszem, egy idősebb ember mégiscsak tudhatná, hogy a nyelv az ősöktől átvett és az utódokra hagyományozott örökség, amelyhez oly alázattal kell közeledni, mint egy szentséges, felbecsülhetetlen és sérthetetlen dologhoz. (Friedrich Nietzsche)
(25) Ha minden napot jól akarunk megkezdeni, akkor ébredéskor gondoljunk arra, hogy aznap legalább egy embernek tudunk-e örömet szerezni. (Friedrich Nietzsche)
(26) Nem lehet attól a benyomástól szabadulni, hogy az emberek rendszerint hamis mértékekkel mérnek, hatalomra, sikerre és gazdagságra törekednek, és ezt csodálják másoknál, az élet valódi értékét pedig lebecsülik. (Sigmund Freud)
(27) Lehetetlen figyelmen kívül hagynunk, hogy a kultúra milyen mértékben épül ösztönlemondásra. (Sigmund Freud)
(28) Ne becsmérelje ezt a szerelmet, Lizaveta. (Thomas Mann)
(29) Aki több évtizede él a föld hátán, az előbb-utóbb tanúja lesz minden szörnyűségnek és badarságnak, melyre valaha gondolt, vagy talán nem is gondolt. (Kosztolányi Dezső)
(30) A világ vége pedig a világ kezdete. (Kosztolányi Dezső)
(31) Mert az igazság nem kristály, melyet zsebre vághatunk, hanem végtelen folyadék, melybe belepottyanhatunk. (Robert Musil)
(32) Mert álom a bűn és álom a jóság, de minden álomnál több a valóság. (Karinthy Frigyes)
(33) Ha az Időben éppúgy lehetne utazni, mint a Térben, bizonyára pokoli meglepetések érnének bennünket. (Szerb Antal)
(34) Még mindig nem gondoljuk el elég határozottan a cselekvés lényegét. (Martin Heidegger)
(35) A kérdés "Miért van egyáltalán létező, nem pedig inkább a semmi?" számunkra rangja szerint az első: egyszer mint a legátfogóbb, azután mint a legmélyebb és végül mint a legeredendőbb kérdés. (Martin Heidegger)
(36) Az élet felszálló ágának célt és értelmet tulajdonítunk, de vajon a leszálló ágnak miért nem? (Carl Gustav Jung)
(37) Minden, ami másokban irritál minket, hozzásegít saját magunk megértéséhez. (Carl Gustav Jung)
(38) Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. (Németh László)
(39) Az ember mindenképpen hibás egy kicsit. (Albert Camus)
(40) Amikor osztályozó rendszert állítunk fel, amikor azt mondjuk, hogy a macska és a kutya kevésbé hasonlít egymásra, mint két agár, még abban az esetben is, ha mindkettő meg van szelídítve és be van balzsamozva, még abban az esetben is, ha mindkettő úgy rohangál, mintha csak megveszett volna, még abban az esetben is, ha az imént törték össze a korsót, akkor vajon minek az alapján végezzük el az összehasonlítás műveletét teljes biztonsággal? (Michel Foucault)
