Mindaddig, amíg nincs a kezünkben egy meggyőző, részletes és mindenki által elfogadott magyarázat a történelem átfogó sémájával kapcsolatban, az emberek többsége továbbra is arra fog gyanakodni, hogy a rasszista biológiai magyarázat mégiscsak helyes.
Vannak könyvek, amelyekből elég az első pár oldalt elolvasnom, hogy azonnal tudjam: le fognak bilincselni. Egyszerűen azért, mert a kérdésfelvetésük annyira izgalmas, annyira lényegesnek tűnik, és annyira nem ismeretesek kézenfekvő és elfogadható válaszok rá.
Nem csak ismeretterjesztő könyvekre igaz ez. A szépirodalom is mindenekelőtt kérdéseket tár elénk. Csak ott a kérdéseket a szerző nem mondja ki nyíltan, inkább képekbe, színekbe, helyzetekbe burkolja, és így nem csupán értelmünket ragadja meg velük. Az ismeretterjesztő vagy tudományos könyvek nyíltan nekünk szegezik kérdéseiket. Egy könyv izgalmassága pedig attól függ, hogy kérdései számunkra izgalmasak-e.
Az ezen oldalon már többször hivatkozott New Deal blogon szokássá vált, hogy könyveket ajánlunk egymásnak. Tavaly tavasszal egy (többé-kevésbé) rendszeres kommentelő, Gobber írt páros könyvajánló posztot két átfogó jellegű történelmi munkáról, Niall Ferguson: Civilizáció, valamint Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák címmel lefordított kötetéről.
A két könyvet az ajánló miatt már régen el akartam olvasni, de az nem volt egyértelmű, hogy melyikkel kezdjem. Végül is alapvetően két mozzanat lökött Diamond "karjaiba".
Az egyik a könyvajánló alatt megjelent egyik komment volt, egy Tőzsér Péter nevű kommentelő részéről. Az érthetőség kedvéért az egész megjegyzést ideidézem:
Ferguson kissé felületes és lapos, a "verseny" és a "tudomány" elve már régóta ismert, a "fogyasztás" azonban semmiféle magyarázó erővel nem bír. A fosszilis energiahordozók hasznosítása tette hirtelen naggyá a nyugatot, ez tette lehetővé a "fogyasztást" is többek között. Most a politika 99%-ban a feltörő (de nem végtelen) energia gejzírről szól. (A kapitalizmus rendszere az energia gejzír leghatékonyabb kiaknázásáról szól csupán, egy társadalmi szintű szelekció eredménye, semmi több.)
Jared Diamond ellenben komoly kutató és adatol sokat, izgalmasak a meglátásai, őt érdemes olvasni. Ez az irány a termékeny, amiben ő utazik.
A másik lökés, hogy előbb Diamond könyvét vegyem elő, Yuval Noah Hararitól érkezett, akinek Sapiens című lenyűgöző könyvéről megemlékeztem tavaly az olvasmányaim között. Az emberiség teljes történetét földolgozó könyve ugyanis ezzel a köszönetnyilvánítással zárul:
Külön köszönet Jared Diamondnak, aki megtanított rá, hogy meglássam a nagy összefüggéseket; Diego Holsteinnek, aki történetírásra inspirált; valamint Deborah Harrisnek, aki segített nekem terjeszteni a történetet.
Arra a következtetésre jutottam, hogy Jared Diamond nem akárki lehet, ha Hararit tanította meg a nagy összefüggések meglátására.
És csakugyan. Diamond könyve, melynek eredeti címe Guns, Germs and Steel: the fates of human societies; magyar fordítása szerint pedig Háborúk, járványok, technikák. A társadalmak fátumai, azonnal az emberi történelem egyik legnagyobb rejtélyével kezdi a kérdezést. Hogyan lehetséges az, hogy Európa és Észak-Amerika gazdagabb, mint mondjuk Óceánia? Mi ennek az oka?
Diamond nem történész, hanem biológus. Azért utazott el a csendes-óceáni szigetvilágba, hogy az ott élő madarak evolúcióját tanulmányozza. Amikor 1972-ben ott járt, szóba elegyedett egy rendkívül intelligens bennszülöttel (Yalinak hívták), aki ugyanezt a kérdést tette föl neki. Diamond pedig elgondolkodott, de nem tudott válaszolni. Csakugyan, miért? Tudja ezt valaki?
Ilyeneken a legtöbb ember el se gondolkodik. Adottságnak veszi, hogy a "primitív emberek" egyszerűen butábbak, nem tudják rendesen megszervezni magukat, nem tudnak csodás birodalmakat építeni. Igen, ezt persze a politikai korrektség korában tilos kimondani, de a lelke mélyén mintha minden nyugati ember valami ilyesmit képzelne. Diamond ugyanakkor azt tapasztalta, hogy a bennszülöttek semmivel sem butább emberek a fehéreknél, sőt összességében még értelmesebbek, intelligensebbek is. Akkor honnét ered a hatalmas civilizációs különbség?
Mindaddig, amíg nincs a kezünkben egy meggyőző, részletes és mindenki által elfogadott magyarázat a történelem átfogó sémájával kapcsolatban, az emberek többsége továbbra is arra fog gyanakodni, hogy a rasszista biológiai magyarázat mégiscsak helyes.
Egy-egy ilyen mondat nagyon mélyre tud ám fúrni. Hiszen magát senki sem tartja rasszistának. Mégis, a túlnyomó többség alighanem érez valami olyat, hogy az afrikai vagy az indonéz szigetvilágban élő emberek mégiscsak "mások". Vagy hogy mi, európaiak, mégiscsak "mások" vagyunk. Lám, mi írunk könyvet róluk, és nem ők rólunk. Mi fejlettebbek vagyunk, tehát ők bizonyára primitívebbek.
Diamond azon kevés ember közé tartozik, aki elgondolkodott az okokon, és nem elégedett meg az egyszerű, de nem mélyre hatoló magyarázatokkal.
Könyve arról szól, hogy mi a valódi oka a földrészek és civilizációk közti különbségek kialakulásának. Döbbenetesen mélyre ás az emberiség történetében, biológus lévén egészen a Homo erectusig, sőt a csimpánzokig és gorillákig. Hol kezdődött a különbség? Miért olyan ma a világunk, amilyen? Miért alakult máshogyan Európa sorsa, mint Ausztráliáé? Afrikáé, mint Amerikáé? Miért van az, hogy az egyik embernek több van, a másiknak pedig kevesebb? Ezek Diamond kérdései.
Bevallom, számomra az ilyen kérdező, az ilyen igazán naiv kérdező mindig hihetetlenül rokonszenves volt. Naiv olyan értelemben, hogy rácsodálkozó. Korunk fehér átlagembere mindenre tudni véli a választ, ezért valójában hihetetlen mértékben elbutult, és amikor föltesznek neki egy ilyen egyszerű, érthető és teljesen jogos kérdést, egyszerűen képtelen válaszolni rá. Jobb esetben hebeg-habog. Rosszabb esetben készen áll a "rasszista" válasszal: Afrikában az emberek butábbak.
Pedig oka mindennek van.
Még a negyedénél sem tartok a könyvnek, de már sejtem, hogy Diamond milyen irányban tapogatózik a válaszával. Hozzáteszem, a szerző segítséget is nyújt a megértésben, mert rögtön az elején kimondja tételmondatát: "A történelem az egyes népek környezetének különbségeiből adódóan alakult eltérő módon, és nem az egyes népek biológiai különbségei miatt." Egy ilyen mondatnak a minősége és komolyan vehetősége azonban mindig attól függ, hogy mennyire komoly az a tudományos apparátus, amellyel a szerző alátámasztja, és hogy milyen részletek azok, amelyek az érvelést hihetővé teszik.
A könyv egészéről nem szólhatok, annyit azonban már most látok, hogy van olyan komolyság a gondolatvezetésben, amely a kötetet letehetetlenné teszi. Olyan szellemi kaland az olvasása, amelyet örömmel ajánlok mindegyik olvasómnak.
