Mert mindenki, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Valamivel több mint kétezer évvel ezelőtt valahol Izraelben, egy kis faluban, becsapódott a földbe egy energia-meteorit. És ez a meteorit azóta is sugároz, folyamatosan, hatalmas, megmérhetetlen intenzitással. Ennek a becsapódásnak az emlékét ünnepeljük az elkövetkező napokban. Ezt az ünnepet nevezik úgy, hogy karácsony.
Amit ebből az ünnepből hétköznapi szemünkkel láthatunk, az mindössze annyi, hogy emberek milliói rohamozzák meg a boltokat, elköltenek egy csomó pénzt, megrakják a bevásárlótáskáikat, majd különös szokásokat tartanak meg; olyan ételeket fogyasztanak, amiket egyébként nem nagyon; énekelgetnek, majd a boltokban megvásárolt holmikat odaadják egymásnak.
De ha már van egy ünnep, mégis érdemes legalább egy rövid írás erejéig megemlékezni arról, hogy minek is szól ez az ünnep. Szóval hogy mi volt, és mi még mindmáig ez az energia-meteorit. Mit jelent? Mit sugároz? És miért érdekel minket?
Rögtön az első ellenvetés az, hogy talán nem is érdekel mindenkit. Hátat lehet fordítani ennek a sugárzásnak. Mégis magam úgy tapasztaltam, hogy az igazán mélyen gondolkodó emberek a mi kultúrkörünkben semmikor nem mentek el mellette szó nélkül. Sőt ez szinte már a mélység egyfajta ismertetőjévé is vált; minél élénkebb beszélgetésbe lépett valaki ezzel a sugárzással, annál alapvetőbb területeire lépett az emberlétnek. Kierkegaard, Nietzsche, Dosztojevszkij, Heidegger és sokan mások tanúskodnak erről.
De persze alapjában kit érdekel, hogy mást érdekelt-e vagy sem? Rám mindig elemi erővel hatott. Ez a hatás egyáltalán nem gyengül az évekkel (és nagyon remélem, hogy nem is fog sohasem gyengülni). Ha beleolvasok az evangéliumokba, még mindig ugyanaz a döbbenet lesz úrrá rajtam, mint régen.
Például ennél a híres helynél is, Lukács evangéliumából:
Mert mindenki, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Lukácsból idézem, bár Máténál is olvasható; de Lukács kontextusa jobban megvilágítja. (Erről majd később.)
Mit jelent ez a mondat, és miért olyan döbbenetes erejű?
Az érti igazán, aki esett már úgy igazán kétségbe. Aki elgondolta már az élet egész kilátástalan értelmetlenségét, mindennek reménytelen viszonylagosságát, a tudás borzalmas határait, azt, hogy a megismerés mindig szükségképpen csak részleges, fogyatékos, kielégítetlen marad. És azt, hogy mennyire szégyenletes szinten éljük mindennapjainkat. Az emberek ölik egymást, gyűlölik, gáncsolják, nyomorba taszítják, kigúnyolják, megbélyegzik; és ha valaki ennek véget akar vetni, elsőként azt kínozzák meg. Egyszóval az emberi fáradozások általában fölöttébb kilátástalanoknak tűnnek; és ami még ennél is rosszabb: a baj bennünk magunkban van, a saját korlátainkban, saját tökéletlenségünkben.
És ebben a léthelyzetben egyszer csak megszólal egy hang, és azt mondja, hogy elég csak zörgetnünk: az ajtó ki fog nyílni. Meg fogjuk találni a megoldást, meg fogjuk kapni, amit keresünk. Ilyet mond nekünk, csendesen, szelíden, de valami megingathatatlan erővel. Olyan erővel, amely valóságos istenkinyilatkoztatásnak hat, és igazán nincs okunk megvetni azokat, akik ebből a hangból valóban az Egy Isten kinyilatkoztatását vélik kihallani.
Evangélium: ez a szó azt jelenti, hogy "jó hír". Jézus egészen egyszerűen, úgy, hogy szavait még a legképzetlenebb emberek is megértsék, a legkomplexebb filozófiai problémákban foglal nem mindennapi módon állást. Azt mondja, hogy meglesz a jutalma a fáradozásnak. Az igaz fáradozásnak mindig meglesz a jutalma. Van-e ennél "jobb hír"? Létezhet-e?!
Nem lehet ezt a mondatot, illetve a krisztusi mondatokat úgy általában, puszta "etikaként" fölfogni, és amolyan életvezetési tanácsadóvá egyszerűsíteni. Mégpedig azért nem lehet, mert e mondatok mindig az eljövendő élet szituáltságához igazodnak. Senki sem tudja, hogy hogyan fog élni az emberiség kétezer év múlva (ha létezni fog egyáltalán); de ezek a mondatok akkor sem vesztik el érvényüket: az "aki keres, talál" akkor is hatni fog. Legalábbis, ha... Legalábbis, ha elhisszük. És éppen ez az érdekes benne. Ehhez a mondathoz nem lehet a racionalitás mércéjével viszonyulni. (Aki így tesz, az egyszerűen rosszul olvassa, hibásan olvassa.) Ez a mondat egy ígéret. Azt mondja, hogy ez fog történni. Ezt az állítást nem lehet ellenőrizni. Ezt az ember vagy elhiszi, vagy nem. Ha azt mondom, hogy "én ezt nem hiszem el", akkor meg sem fogok próbálkozni azzal, amire egyébként hajlandóságot éreznék. Ha elhiszem, akkor viszont nekilátok. Hogy minek? Minek látok neki? Erről nem esik szó. Nem is kell, hogy szó essék. Az energia-meteorit éppen azért sugároz, mert a cselekvésben tökéletesen meghagyja az ember szabadságát. Nem arról beszél, hogy mit cselekedj, hanem arról, hogy hogyan. Akármit teszel, azt tedd igazán, hittel, bizalommal, alázattal, szeretettel. Akkor ki fogják nyitni az ajtót.
Azt mondtam, Lukács kontextusa ezt jobban megvilágítja. Ott ugyanis a mondatot megelőzi egy példabeszéd.
Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki; amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Ebben a példabeszédben Jézus mélyrealista emberismerete nyilvánul meg. "Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki; amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van." A barátság is relatív, mint minden. De ha valaki tényleg "nem tágít", akkor kinyitják neki az ajtót. Nem is biztos, hogy szeretetből, de kényelemből mindenképp. Mert az ember ilyen. Szóval az élet is ilyen. Higgyél abban, amit csinálsz, és ki fogják nyitni az ajtókat.
Nem etika ez, hanem biztatás. Vagy ígéret. Vagy jó hír. Számomra ezt jelenti Jézus energiája. Bármilyen helyzetbe (akár kétségbeejtő helyzetbe) is kerüljön az ember, az ő biztató, szelíd, baráti pillantása mindig nyitva fog állni előttünk.
