Idézetek és értelmezéseik

Mondataink

Négy magyar fiú és a migránsok

2018. február 24. - Csöncsön

Két migráns olimpiai aranyat nyert Magyarországnak.

2018. február 22-én, csütörtökön, közép-európai idő szerint valamikor délelőtt 11 óra tájban négy magyar fiú sporttörténelmet írt: megszerezték Magyarország első téli olimpiai aranyérmét. A rövidpályás gyorskorcsolyaváltó 5000 méteres számában sikerült ez a bravúr, és a sikert elérők megérdemlik, hogy nevüket én is kiemeljem: Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor, Burján Csaba.

Kapcsolódó képA sporttörténelem szót az újságírók és riporterek az évek során teljesen kiüresítették. Ma már mindent sporttörténelemnek neveznek. Ha egy futballista a 25. percben gólt lő, az is "sporttörténelmi esemény", hiszen eddigi pályafutása során ebben a percben még pont nem lőtt gólt. Hasonló statisztikákkal bombázzák szegény televíziónéző agyát a kommentátorok, míg a szavak egészen el nem veszítik nemcsak eredeti, de egyáltalán bármilyen jelentésüket is. És amikor bekövetkezik valami, aminek valóban minden könyvben helye lenne (és helye lesz) majd, amely a magyar sport történetét dolgozza föl , akkor már nincs is megfelelő szavunk rá. Hajós Alfréd nevét mindenki ismeri; ő volt az első magyar nyári olimpiai bajnok. Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Burján Csaba neve immár az idők végezetéig Hajósé mellett áll majd.

Az eseményt ki-ki a maga módján dolgozta, dolgozza föl. Majtényi László volt adatvédelmi biztos, később a baloldali pártok köztársasági elnökjelöltje például ezt trollkodta föl a Facebook-oldalára, mely kommentár aztán futótűzként terjedt el a jobboldali médiumokban, rámutatva szerzője "nemzetellenességére" és hasonlókra:

Két migráns olimpiai aranyat nyert Magyarországnak.

Azóta a mondat lekerült az oldalról. Engem itt azonban sohasem a személyek, hanem a mondatok foglalkoztatnak. Elfogadom, hogy Majtényi ezt a mondatát ma már nem vállalja; de célom ez írással egyébként sem az lett volna, ami a jobboldali sajtóé, szerzőjének pellengérre állítása. A mondat leíródott, és korántsem véletlen, és nem is tanulságmentes, hogy ez megtörtént.

Először is: a mondat — bizonyos értelemben — igaz. A két Liu-testvér apja valóban bevándorló; 1992-ben költözött Kínából Magyarországra, majd itt házasodott össze egy magyar lánnyal. Liuék úgynevezett "második generációs" bevándorlók tehát, olyanok, akiket a mainstream kormánypárti médiumok egy-egy terrorcselekmény végrehajtása esetén még bőven "migránsnak" neveznének. Az ember legyen következetes: ha egy második generációs bevándorló migráns, amikor embereket robbant föl, akkor migráns olyankor is, amikor dicsőséget szerez hazájának.

Nyilvánvaló azonban, hogy Liuékat senki sem nevezné (normális esetben) migránsnak, sőt bevándorlónak sem. Tökéletesen beszélnek magyarul (nem meglepő, hiszen ez az anyanyelvük), mindig is magyarnak vallották magukat, Magyarország sikeréért, dicsőségéért dolgoznak, de egyébként is olyan szeretetre méltó figurák, hogy az embernek eszébe se jutna bélyeget ütni rájuk, akár csak semleges értelmű bélyeget sem.

Miért nem normális a helyzet, és miért történhet meg egy olyan mondat, mint az idézett? Sőt, miért kell szükségképpen megtörténnie? (Az elkövető személye ezért is másodlagos; ha ő nem, kimondja más.)

Azt hiszem, e szavak körüli zűrzavar eredete Magyarországon 2015-re tehető. Mindenki tudja, mi történt akkor. Tömegével, százezrével lépték át Magyarország határát ismeretlen helyről és ismeretlen céllal érkező emberek. Meg kellett nevezni őket. Ritkaság a nyelv történetében, amikor egy szó eredete ennyire pontosan megragadható. Kétféle szó keletkezett (természetesen a magyar nyelv már létező szókincséből kiválasztva őket): menekült és migráns. Magam is meghoztam a magam döntését, és úgy gondoltam (és most is így gondolom), hogy a jelenség megnevezésére a menekült szó nem alkalmas. A németországi média mind a mai napig következetesen a Flüchtling ('menekült') szót használja a beérkezett emberek megnevezésére, holott egzakt vizsgálatok mutatták ki, hogy ezeknek az embereknek a többségére ez a fogalom nem illik rá. A migráns ugyanakkor tökéletesen alkalmas gyűjtőfogalom a leírásukra. A migráns ugyanis tágabb fogalom; beleértjük a menekülteket is, és azokat is, akik valamilyen más okból és más céllal hagyták el szülőföldjüket.

Annak, hogy Németországban "menekültnek" neveznek mindenkit, aki e hullámban az országba lépett, nyilvánvaló politikai, ideológiai oka van. Célja e tömegek megkedveltetése, avagy legalábbis emberközelibbé tétele a német (és európai) lakosság körében. Csakhogy mivel az elnevezés hamis, mindenki, aki ezt kimondja, politikai tőkét kovácsol magának. És minél többször mondja ki, annál nagyobbat.

Pontosan erre jött rá Orbán Viktor és a magyar kormány, és pontosan ezért tartják mindenféle úton-módon folyamatosan napirenden ezt a kérdést, immár lassan három éve. Miután ellenzékük a kérdésben bizonytalankodott, tétovázott és bakikat követett el, ez a téma már önmagában is győzelem a Fidesz számára; amíg ez a téma ural mindent, addig jó nekik.

Igen ám, csakhogy a hullám (különböző okokból) elült, az országnak pedig vannak egyéb súlyos problémái is, mint a bevándorlás. Ezt is látja mindenki, aki nem csukja be a szemét. Gyanús meggazdagodások Fidesz-közeli embereknél, gyanús korrupciós ügyletek, túlárazott EU-s közbeszerzések, lezüllesztett állami kontrollszervek, az éppen a kormányközeli bűnözésnek féket állító instanciák kiüresítése — mindezek olyan történések, amelyek az ország hosszú távú jólétét és biztonságát legalább olyan mértékben veszélyeztetik, mint a kontrollálatlan migrációs folyamatok. Csak látszólag érthető, hogy a kormánypárt ezt a kérdést nem tematizálja. Rövid távon persze csak kárt okozhat neki. Hosszú távon azonban pontosan ezek a témák azok, amelyek egy-egy időszak sikerességéről vagy sikertelenségéről döntenek. Ha elvész a jogbiztonság, akkor én talán ma épp jól járok; de holnap, amikor nekem lenne szükségem rá, én leszek a vesztes. A "fékek és ellensúlyok rendszere" nem azt jelenti, hogy működjön kevésbé hatékonyan az állam, hanem épp ellenkezőleg: ha valaki a törvény felett állónak képzeli magát, legyenek olyan szervek, amelyek figyelmeztetik rá, és adott esetben megbüntetik, ha így tenne. Ma ezt a feladatot nem a magyar állam látja el itthon, hanem az Európai Unió, márpedig ez pontosan az ország gyengeségét jelenti, azt, hogy nem tudja megvédeni magát a bűnözőktől.

Ezen háttér ismeretében a migráns-téma folyamatos és kizárólagos napirenden tartása hasonlóan hamisan cseng, mint Németországban a Flüchtling fogalma. Politikai következményei is hasonlók lesznek.

Tudjuk, hogy Németországban mi történt. A kormányzat támogatottsága folyamatosan zsugorodott, és bár Angela Merkelnek valahogyan még sikerült megnyernie a választást, közel fél éven át tartó koalíciókötési tárgyalásokra kényszerült, aminek folytán népszerűsége még tovább erodálódott. Koalíciós partnerének támogatottsága történelmi mélypontra zsugorodott, sőt a legújabb kutatások szerint Németország második legnépszerűbb pártja immár nem is az SPD, hanem a bevándorlásellenes AfD, amelynek neve is sokatmondó: Alternatíva Németországnak.

Orbán Viktor pártja is meg fogja nyerni a választást, de az is szinte biztosra vehető, hogy támogatottsága kisebb lesz, mint négy éve volt, és jóval kisebb, mint nyolc éve. Ha pedig a föntebb jelzett fölöttébb komoly problémákat továbbra is táplálni fogja, akkor hosszú távon saját sírját ássa meg. (Ami nem bukást jelent, nem azt, hogy előbb-utóbb szükségképpen véget ér majd az uralma. Hanem a történelmi szerepét helyezi általuk aligha kedvelt nevek társaságába.)

Ezen háttér előtt jöhetett tehát létre az idézett mondat, amely persze igazi "trollkodás", és pont azokon csattan, akik ezt a legkevésbé sem érdemlik meg. Nem is csak a két Liu-testvéren, hanem a váltó másik két tagján is, mintha ők nem is nyertek volna olimpiai aranyat.

Tanulság? A hazugság, a szavak hamis használata, a szavak politikai célú kihasználása és elzüllesztése hosszú távon mindenképpen csak negatív hatású lehet. A "hosszú táv" persze mindig kérdéses, de a lényegen nem változtat: egy hazugságból sohasem lehet jól kijönni. Aki Flüchtlingnek nevez olyat, aki nem menekült, majd aki migránsnak mond mindent, ami egy országban probléma, az a lényeget tekintve valami hasonlót tesz: a közbeszéd és a közgondolkodás színvonalát rombolja, teret ad a szellemi és a fizikai bűnözésnek, gyengíti a hazáját.

Pontosan az ellentétét tehát annak, amit Liuék, akik többet tettek a xenofóbia elburjánzása ellen, mint ezer kampány vagy politikai nyilatkozat. Megmutatták, hogy egy másodgenerációs bevándorló lehet nagyobb hazafi, mint azok, akik folyton a haza megvédéséről szónokolnak. Egyszóval: (szándékukon kívül) minden politikai oldalnak és tábornak hatalmas fricskát mutattak. Minden tiszteletem az övék.

comments powered by Disqus

A bejegyzés trackback címe:

https://mondataink.blog.hu/api/trackback/id/tr7513693778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.