Idézetek és értelmezéseik

Mondataink

Sziszüphosz életműve

2019. augusztus 26. - Csöncsön

Mivel a Rákóczi vezette szabadságharc idején jelentős hadászati szerepet játszott az erősség, az osztrákok 1713-ban, hadgyakorlat ürügyén felgyújtották, azóta rom.

Ha vannak egészen szabad perceim — és világéletemben igyekeztem úgy berendezni az életemet, hogy legyenek —, akkor egy Magyarország című útikönyvet olvasgatok, lapozgatok, böngészek, nézegetek. A kötetet már régen kiszemeltem magamnak, míg végül a Könyvhéten egészen nevetséges áron sikerült megkaparintanom.

A könyvet Somorjai Ferenc írta, és 670 oldalon mutatja be a teljességre törekedve (de azt a dolog jellegéből adódóan el nem érhetve) Magyarország legfontosabb nevezetességeit. Hihetetlenül érdekes olvasmány.

Hogy engem az ország épített értékei miért érdekelnek, azt aligha kell magyaráznom. Elegendő rákattintania olvasómnak itt jobboldalt az "értékek" címszóra, és elolvasnia a hozzákapcsolódó bejegyzéseket. Az érték fogalma központi szerepet tölt be gondolatvilágomban.

De azért is érdekelnek kifejezetten az ország értékei, mert alig ismerem őket. Legalábbis szükségét érzem, hogy bővítsem, illetve betömködjem likacsos ismereteimet. Hiszen mégiscsak különös, hogy nem ismerem jól a helyet, ahol élek. Hogy nem tudom, melyek például Szikszó vagy Bonyhád nevezetességei, értékei. Hogy nem tudom, ki tervezte a Batthyány téri templomot vagy Nyíregyháza városházáját. Hogy nincs bennem a tudása annak, melyik épület hol mikor miért és hogyan épült. Úgy képzelem, ezek olyan alapvető ismeretek, amelyek nélkül aligha lehet épkézláb véleményt formálni valóságunkról.

Mi a kötet legfőbb általános tanulsága számomra? Az, hogy milyen reménytelen szélmalomharcot folytattak őseink a világ mindenre kiterjedő entrópiájával. Ami épült, azt lerombolták. Épített (és nem is csak épített) örökségünk pár évszázadonként szinte tökéletesen megsemmisült. Leégett, elvitte az árvíz, háborúban megsérült, széthordták, fölrobbantották, elhanyagolták, elfelejtették, elpusztult.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cd/Kallosdi-kerek-templom.jpgA XVIII. század előttről tényleg alig áll még valami. Különösen a török háborúk szinte a földig romboltak mindent, ami addig szép és nagyszerű lehetett. Magyarországon szinte nincs nyoma a középkornak. Egy-egy vidéki templom és néhány várrom őrzi még az egykori nagyhatalom emlékét. Ezek dacolása az idővel bámulatra méltó, csodaszerű. Egyik kedvencem e csodák közül a kallósdi kerek templom, mert valami egészen ősi levegőt áraszt magából, egy olyan építkezési kultúrát idéz meg, amely mélységes mélyre nyúlik vissza az időkben. Elképzelem, mennyire más viszonya lehetett egy akkor élt embernek az istenséghez; mennyire másképp szőtte bele saját életét az örökkévalóságba.

A pusztulás ismerete azért is fontos, hogy jobban értékelni tudjuk a békét, azt, hogy az utóbbi háromszáz évben viszonylag kevesebb csoda semmisült meg. A XVIII. századból már egész belvárosok maradtak ránk, és Győrben, Székesfehérváron vagy Egerben sétálva Mária Terézia korának nyugalma, építő szelleme legyinthet meg minket.

Képtalálat a következőre: „sümegi vár”

A pusztítás abszurditása jól látszik az idő távlatában. Vegyük példaképpen a sümegi várat. Ez Magyarország egyik legvarázslatosabb várépítménye, amely még a tatárjárás tanulságait összegezve a XIII. században épült föl, és roppant erődje valóban dacolt is a törökkel. Sümeg várát az Oszmán Birodalom sohasem tudta elfoglalni. A felszabadulás utáni évtizedekben mégis rommá vált.

Mivel a Rákóczi vezette szabadságharc idején jelentős hadászati szerepet játszott az erősség, az osztrákok 1713-ban, hadgyakorlat ürügyén felgyújtották, azóta rom.

Nincs benne ebben a mondatban történelmünk minden abszurd tragikuma? 1713 nagyjából a második teljesen békés év volt Magyarországon mintegy kétszáz éves távlatban. Ez a vár addig minden pusztítást, háborút, iszonyatot túlélt. Erre jönnek az osztrákok, és felgyújtják.

A magyar történelem sziszifuszi küzdelemnek látszik: görgetünk fölfelé egy követ, amelyik, mihelyt elérünk végre egy viszonylag tűrhető magaslatot, visszagurul oda, ahonnan elindultunk, és kezdhetünk mindent elölről.

Hogy mégsem teljesen elölről, azt az ilyen várromok, kerek templomok, barokk óvárosok jelzik. Nem sok mindenre építhetünk jövőt, de ezekre a romokra, torzókra, félbetört kísérletekre igen. Ezek mutatják, hogy egy picivel jobb helyzetben vagyunk, mint Sziszüphosz. Ha elmegyek akár itt Pesten egy-egy régi műemlék-épület mellett, mélyen értékelni tudom a csodát, hogy az építmény mindent túlélt: törökdúlást, szabadságharcot, osztrák gyújtogatást és robbantgatást, világháborúkat, szocializmust, pusztító modernizmust és funkcionalizmust. Élő csodák ezek, megilletődötten bámulom őket, eltűnt emberéletek lenyomatait.

comments powered by Disqus

A bejegyzés trackback címe:

https://mondataink.blog.hu/api/trackback/id/tr415025320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása