Idézetek és értelmezéseik

Mondataink

Gondolatkísérlet az értelmiség feladatáról

2020. november 21. - Csöncsön

Azzal párhuzamosan, ahogy a küldetéstudatos, feladatát autonóm módon kitűző és egzisztenciálisan viszonylag független értelmiség közéleti befolyása csökken, szárba szökkennek a think-tankek (ezek már korábban is léteztek, de szerepük most erősödik), melyek döntően a politikai elit szükségleteit elégítik ki.

Mindig, minden szövegünket úgy kellene írnunk, mint egy naplót. Csak a saját gondolatainkra figyelve, kiszűrve mindazt, amit a megjelenés miatti megfeleléskényszer szivárogtat be legőszintébbnek hitt gondolataink közé is.

Mert ha tudjuk, hogy megjelenik majd, amit írunk, azt is latolgatni kezdjük, kire hogyan hathat. A hatás mérlegelése pedig annak vadászatát is életre keltheti, mígnem eljutunk oda, hogy nem az igazságot kezdjük keresgélni, hanem a hatást. (Szóval a hatalmat.) Eörsi István hatalmasat tévedett: az író hazugsága nem ott kezdődik, hogy ürüléknek hívja a szart, hanem ott, hogy mérlegelni kezdi: kinek írjon szart, és kinek ürüléket. Lehet egy író velejéig igaz, ha mindig ürüléket ír; és velejéig hamis, ha mindig szart: ez attól függ, hogy hűen követi-e önmaga gondolatait, vagy hűtlen lesz-e hozzájuk. (El tudom képzelni, hogy Eörsiben a "szar" szó volt az igaz; egy polgári író azonban hazudott volna, ha leírja ezt a szót. Mindenki önmaga döntheti csak el.)

A pandémia engem nem az utcára lökött, hanem a szobámba. Alapvetően nem rossz hely (egy elefántcsonttorony még mindig emberibb és tisztább hely, mint egy pártiroda — mondta Kosztolányi). A gond az, hogy mindig meg kellett nyitnom a netet is, hogy dolgozhassam.

Nekem nincs okostelefonom. Nem csüngök minden percben a világhálón. A telefonom jellemzően le van halkítva. Nem akarom, hogy zavarjanak. Számomra az a "természetes", hogy barátaimmal és ismerőseimmel "élőben" találkozom, előre megbeszélt időpontokban.

Ezt a helyzetet dúlta föl a pandémia. Túlságosan is sok időt kezdtem tölteni a neten. Elkezdtem rendszeresen megnyitni a Facebookot.

Sok oka van, hogy miért nem szeretem a Facebookot. Az egyik ok a "lájkolás" intézménye. Pszichológiai tanulmányaim során hallottam róla, milyen fontos az emberek számára a "simogatás". A simogatás természetesen nem mindig feltétlenül fizikai kontaktust jelent. Simogatásnak számít az is, ha valaki ráköszön az emberre, ha megszólítja, sőt az is, ha rámosolyog, biccent felé, találkozik a pillantásával. Minél több ilyen "simogatás" éri az embert, annál jobban érzi magát. A Facebook kialakítói alighanem jól ismerték ezt a pszichológiai törvényszerűséget, és ezért találták ki, hogy a megosztott tartalmakra visszajelzést adhassunk. Így aztán mindenki jól érezheti magát. Aki megosztotta a tartalmat, az jól érzi magát, mert megsimogatták; aki pedig a simogatást adta, az is jól érzi magát, mert a simogatás adása maga is simogatás.

Mi ezzel a gond? Ugyanaz, ami minden szenvedélybetegséggel. Az "anyag" addiktív. Immár nem azért oszt meg valamit az ember, mert azt jónak, értékesnek, fontosnak, társadalmilag és egyénileg hasznosnak véli, hanem azért, mert simogatást szeretne kapni. És ezt a pszichológiai törvényszerűséget természetesen alighanem ugyanannyira jól ismerték a Facebook kitalálói. A helyzet egy kissé hasonlatos a (szerintem egyébként borzalmas) Szép új világban megénekelt szóma hatásához: minden bajra megvan az ellenszer, csak lájkoljanak.

Selfie, People, Man, Woman, Selfiestick, Ocean, Sea

Van ugyanis valami nyugtalanító ebben. Mert mi van, ha valakitől megvonják a csodaszert? Mi van például, ha egy megosztott anyag valakinek éppenséggel nem tetszik?

A Facebook algoritmusa persze gondoskodik róla, hogy ilyesmi alapvetően ne nagyon történhessék. A megosztott anyagok többnyire azokhoz jutnak el, akik azt jó eséllyel "lájkolnák". Ez már önmagában is elég nagy probléma; még nagyobb baj azonban, hogy az egyet nem értésnek vagy a nemtetszés kinyilvánításának nincs is módja a weboldalon. A nemtetszést jobb híján nevető jellel lehet kifejezni, vagyis a gúnyolódás jelével. Talán nem szükséges részletezni, hogy mennyire használ ez az eszköz az ellentétes vélemények mélyebb megismerésének.

Summa summarum: a szociális médiumban eltöltött megfigyelő részvételem annak a következtetésnek a levonására indított, hogy ez a jelenség társadalmi szempontból veszélyes. Kis csoportok kialakulásához vezet, amelyek egyre jobban elmélyülnek egymás simogatásában, és egyre távolabb kerülnek a többi kis csoporttól, amelyeknek már a kérdésfeltevéseit is egyre nehezebben képesek magukévá tenni. Egyfajta szektásodás ez, melynek eredményeképp a szektatagok a belső körben látszólag jól érzik magukat, de a teljes társadalomról egyre negatívabb véleményt kezdenek el táplálni, hiszen azt tapasztalják, hogy a többi kis csoport egyre távolabb kerül az ő világképüktől, ami frusztrációt, majd dühöt és gyűlöletet kezd kiváltani belőlük.

Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel? Én azt hiszem, a legelső és legfontosabb lépés a tudatosítás. Tudni, hogy a Facebook visszajelzései alapvetően félrevezetőek, és mindent elkövetni annak érdekében, hogy egyre több olyan ember véleményét megismerjük, akinek nézetei a miénktől távol állnak.

Igaz, ez utóbbi is magában rejt egy nagy csapdát és veszedelmet: a vitatkozás tévútját. A tőlünk idegen nézetek megismerése azzal jár, hogy vitára, ellentmondásra ingerel minket. Valami mély felháborodást érzünk az igazságtalanság megnyilvánulásán. Jól látni véljük, hol téved a másik, és szeretnénk tévedéséből kirángatni, szeretnénk kiigazítani. Ez a hozzáállás helytelen.

Magam sajnos túl gyakran beleesem abba a hibába, hogy elkezdek vitatkozni. A vita nem vezet sehová. Az idegen nézetek integrálása — azt hiszem — csak elmélyülés által valósítható meg. A szellemi erőfeszítést nem lehet megtakarítani.

Múltkor is vitába bocsátkoztam egy kedves ismerősömmel, aki magáévá tette a marxizmus kapitalizmus-kritikáját. A vita végül szörnyű személyeskedésbe torkollott: rólam kiderült, hogy egy felületes, álszent, üresfejű filosz vagyok; róla pedig az, hogy egy szektás fanatikus. Holott talán mindketten közölhettünk volna olyat a másikkal, amit csak mi közölhettünk vele.

A vétket jóvá teendő elolvastam a kedves ismerősöm által ajánlott tanulmányt az értelmiség tévútjáról a semmibe. Annyi minden eszembe jutott róla, hogy nem is tudom, mit emeljek ki; hol ragadjam meg a dolgot.

Talán az összbenyomással kezdem. Ebből a szövegből süt az elitizmus. Rákerestem a szerző képére a Google segítségével, és a benyomásom csak megerősödött. Ezzel a nővel szinte biztosan nem szívesen ülnék le egy kellemes kávézásra. Alighanem néhány mondat után éreztetni kezdené velem, hogy "nem vagyunk egy súlycsoportban". Tessék elolvasni a szociológiai alapműveket Durkheimtől Max Weberen át Bourdieu-ig és Habermasig, és ha végeztem, visszatérhetünk a problémáimra.

Mire alapozom ezt az összbenyomást? Leginkább arra, hogy a szerző szerint ma lényegében nem is léteznek értelmiségiek (nem úgy, mint a régi szép időkben, szóval a XX. század hatvanas, hetvenes éveiben). A diplomások (akikből persze ma sokkal több van, mint akkoriban volt) vagy technokraták, azaz egy részterület specialistái, akik soha nem formáznának véleményt arról, hogy mi a jó és mi a rossz; vagy médiacelebek, akik ugyan formálnak ilyen véleményt, hiányzik azonban belőlük az empirikus ismeretanyag.

Persze ebben nagyon sok igazság van. Nemcsak empirikus igazság, hanem lelki igazság is. Ismerem én is ezeket a diplomás-típusokat. Az egyetemen dolgozó ismerőseimből harapófogóval se lehetne kihúzni semmiféle véleményt arról, hogy milyen lenne szerintük egy ideális társadalom, mit kéne tenni érte, miféle személyes felelősségünk van a világ jobbá tételéért stb. A médiában aktív ismerőseim pedig amilyen nagy hangon hirdetik nézeteiket, annyira kevés empirikus ismeret támasztja alá azokat. Mindkét magatartás érthető és "normális" — de valahol mindkettő elborzasztó.

Mégis, nem bír nem fölmerülni bennem a kérdés, hogy csakugyan olyan nagy baj-e ez, illetve hogy mégis, mi a fenét várunk mi el a diplomás emberektől.

Szalai Erzsébet megírja, hogy mit vár el. A következő mondat rávilágít az úgynevezett "think-tankek" legújabbkori népszerűségének okára, és negatív módon leírja, hogy milyen lenne valójában egy értelmiségi ember:

Azzal párhuzamosan, ahogy a küldetéstudatos, feladatát autonóm módon kitűző és egzisztenciálisan viszonylag független értelmiség közéleti befolyása csökken, szárba szökkennek a think-tankek (ezek már korábban is léteztek, de szerepük most erősödik), melyek döntően a politikai elit szükségleteit elégítik ki.

Az igazi értelmiségi ezek szerint tehát:

(1) küldetéstudatos,

(2) feladatát autonóm módon tűzi ki,

(3) egzisztenciálisan viszonylag független,

(4) van befolyása a közéletre.

Próbáljuk meg átgondolni, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak, aztán nézzünk magunkba, hogy a magunk részéről megfelelünk-e ezeknek a kívánalmaknak.

A küldetéstudatos szó nyilván azt jelenti, hogy az embernek van a "bögyében" valami, hordoz magában valamiféle értéket, amelynek kibontakozásáért dolgozik. Ez nagyon sokféle lehet. Magam például roppant fontos értéknek tartom a kultúra ápolását, a nyelvi, irodalmi, építészeti értékek őrzését, népszerűsítését, de persze azt is, hogy mindezekről nyílt beszélgetések folyjanak a társadalomban. Mit tudok mindezért tenni? A szakmámat is említhetem (a tanítást), ahol viszonylag autonóm módon dönthetek ezek bemutatásáról, népszerűsítéséről; és persze épp ezt a blogot is, amelynek egyik célja nem is más, mint az értékekre való figyelemfelhívás. Másrészt nem olyan régen elindítottunk barátokkal, ismerősökkel egy Szófa nevű oldalt, amely nyíltan az irodalmi lapok támogatására és a szépirodalom, valamint a képzőművészet népszerűsítésére jött létre. Ez a pont tehát mondjuk pipa. Ettől még lehetek "értelmiségi". Van küldetéstudatom, nem biorobot vagyok egy multi leányvállalatánál.

Az autonóm módon kitűzött feladat azt jelenti, hogy én magam döntök arról, mit akarok csinálni. Ha valamit nem akarok, akkor arra nemet mondok. Ez is pipa. Mind a tanítás során, mind a blogom szerkesztésében, mind a Szófánál, mind a hétköznapjaimban szabadon döntök arról, hogy milyen munkát vállalok el, és milyet nem.

De vajon mit jelent az egzisztenciális függetlenség? Nyilván azt, hogy a pénzkereseten túl van-e lehetőségem a "küldetéstudatom" kifejtésére. Jelentem, van. Természetesen ezt a blogot is teljesen ingyen írom, és a Szófánál is csak jelképes "fizetésem" van. A munkámat, amit elvégzek, nem anyagi okokból végzem el. Más munkával esetleg többet, akár jóval több pénzt is kereshetnék; de azért, hogy azt válasszam, nem adom el a lelkemet. Azt hiszem, ezt a pontot is okkal pipálhatom ki.

A legkényesebb pont az utolsó. Van-e bármiféle befolyásom a közéletre? Éppen itt érzem azt, hogy a tanulmány szerzője mennyire nem képes kilépni Kádár-kori paradigmájából. A közélet ugyanis nem a közhatalom, nem az állampárt kegyéből létezni képes fórumok (nyilván ideológiailag meglehetősen erős korlátok közé szorított) vitaterepe. A közélet valójában mi magunk vagyunk. Én azt hiszem, a közéletet ma mindenki befolyásolja, így vagy úgy. Nem arról van szó, hogy bizonyos tőlünk távoli és idegen struktúrák maguk között döntik el, hogy mi történjen az országban vagy a világban. Soha nem lennének ezek a struktúrák sikeresek vagy hatékonyak, ha nem volnának emberek milliói, akik e struktúrákat önszántukból (nyilvánvalóan a jutalmazás reményében és ismeretében) működtetik.

A Facebook nem Mark Zuckerberg (vagy a globális háttérhatalom) miatt népszerű, hanem mert fölismert egy valós emberi igényt: a vágyat a simogatásra. És éppen addig fog működni, amíg azt a felhasználók működtetni akarják. (Hogy ez jó-e, arról föntebb kifejtettem a véleményemet.)

A kormányzati és vállalati döntésekre, a "közvéleményre" és embertársaim gondolkodására nincs nagyobb befolyásom, mint másoknak, inkább kisebb. Hogy én mit írok, és mivel foglalkozom, az nagyon keveseket érdekel. Ezt az írást pár tucat ember olvassa majd el, és még ha az Index föl is karolja, akkor is mondjuk pár száz, esetleg pár ezer. És az már nagyon is optimista megközelítése lenne a tényállásnak, ha feltételezném, hogy az idekattintók nagyobbik része ténylegesen olvasó is. A közéletre való hatásom elenyésző, mikroszkóppal is alig mérhető.

De miért is lenne nagyobb? Nem éppen az-e az ideáltipikus társadalom, ahol egy tízmilliós országban tízmilliomod résznyit számít minden állampolgár befolyása a közéletre? Vannak dolgok, ahol a tudásom nagyobb, mint az átlagé; ezekben a dolgokban a hatásom is nagyobb. De magáról a közéletről mindenkinek ugyanolyan értékű a véleménye. Ez ugyanis nem egy absztrakt, távoli, csak tudósok által megérthető és működtethető valami; hanem a mi közös építményünk. Az utcán csámborgó hajléktalané éppúgy, mint a házakat tervező mérnöké vagy a regényíróé.

A rendszerváltás előestéjén az úgynevezett értelmiség beleesett abba a csapdába, hogy nem fogadta el ezt a szerénységre intő igazságot. Nemcsak politikai hatalomra tört. de az erkölcsi iránytű szerepét is játszani kezdte; elítélve, megbélyegezve mindazokat, akik nem az ő társadalomképét visszhangozták. Az eredmény: egy frusztrált, sértett, szomorú, beteg társadalom.

Én azt hiszem, csak akkor hajt hasznot az értelmiség a közéletnek, ha elismeri önmaga korlátozott szerepét egy társadalom működésében. Ha nem gőggel fordul azok felé, akik nem-értelmiségiek, hanem kérdőmondatokkal. Mert az értelmiségnek már definíció szerint sem lehet célja a hatalom, a hatás — csakis az igazság.

comments powered by Disqus

A bejegyzés trackback címe:

https://mondataink.blog.hu/api/trackback/id/tr5916293382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2020.11.22. 00:53:44

Szokás szerint remek írás! Kezdjük talán azzal, hogy likeolom. ;-)

Komolyra fordítva a szót, műszaki diplomás technokrata létemre megtaláható a könyvespolcomon az a bizonyos Szelényi-Konrád mű és annak idején el is olvastam, bár bevallom, nagyon megszenvedtem vele. Kb. arra jöttem rá, hogy másik 23 alapművet kellene elolvasnom és egy teljes új szókészletet kéne elsajátítanom ahhoz, hogy valamennyire megértsem a benne leírtakat.

Erre persze se időm, se energiám nem volt, egy idő után kedvem se. Leginkább egy német (NDK-beli) ismerősöm kommentárja maradt meg bennem, aki szerint a mű zseniális, de totális tévedés. Még hozzátette azt is, hogy csak az igazán okos emberek tudnak ekkorát tévedni.

Valahogy az az érzésem, hogy a Szalai Erzsébet féle definícióval is az a baj, hogy ugyan részleteiben kritizálja Szelényiéket, ugyanakkor mégse tud elszakadni a fő tévedésüktől. Én egyszerűen nem hiszem azt, hogy az a fajta értelmiség, amiről ő beszél, az létezhet. Konkrétan azt gondolom, hogy a definíció első három és a 4. pontja kizárja egymást.

A közéletben befolyással egy anyagilag független, autonóm, küldetéstudatos személy szerintem nem rendelkezhet. Az ugyanis nem az, hogy 17-en elolvassák egy posztodat. A közéleti befolyás szerintem az, amikor leírsz valamit és - mondjuk magyar méretekben - több százezer, esetleg néhány millió ember beszél róla hetekig. Ahhoz, hogy a leírtakat ilyen tömeghez eljuttasd, olyan infrastruktúra kell (TV csatorna, újság, internetes hírportál, stb.) amihez egy "értelmiségi" nem fér hozzá.

Szerintem ez az egész "értelmiség" elképzelés nem tud elszakadni a kommunista gyökerektől. Egyrészt van az a bizonyos hármas tásadalmi tagolás (munkás-paraszt-értelmiség), amit anno annyit sulykoltak, másrészt van az "élcsapat" fogalma, ami ugye a Párt volt, de Szelényiék elképzelése az volt, hogy majd az értelmiség lesz az.

Egyébként egy picit talán a posztban is még megtalálható ugyanez a hiba. Legalábbis szerintem amikor azt mondod, hogy a rendszerváltáskori értelmiség hibáinak eredménye a mai frusztrált, beteg társadalmunk, akkor szerintem ugyanúgy túlértékeled a szerepüket, mint Szelényiék.

Majd lehet, hogy lesz még pár megjegyzésem, sok minden kavarog a témáról a fejemben, csak nehéz őket összeszedetten leírnom...

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 09:48:05

@promontor:

Köszi, különösen örömteli, hogy olyan valaki szól hozzá, aki elolvasta a Konrád-Szelényi könyvet is. (Bevallom, én nem tettem meg, igaz, nem is éreztem különösebb igényét a Szalai-cikk elolvasása után.)

Az alapgondolatoddal nagyon egyetértek. Mármint hogy a tanulmány bele van ragadva egy merőben illuzorikus értelmiségi-képbe. Azt persze el tudom képzelni, hogy a jóléti kapitalizmus fénykorában (szóval a hatvanas-hetvenes években) valóban nagyobb befolyásuk volt bizonyos értelmiségieknek a közéletre, mint ma, de vélhetően ez a befolyás is erősen korlátos volt. A politikai döntéseket akkor sem bölcsészek, szociológusok és társadalomtudósok hozták.

A rendszerváltás környékén ugyanakkor rendkívüli (a mainál legalábbis jóval nagyobb) ereje és társadalmi hatása volt nálunk a "rendszerváltó értelmiség" eszméinek. Az például, hogy "ami állami, az rossz", tipikus értelmiségi gondolat volt, és a térség legnagyobb privatizálási hullámához vezetett. Valószínű (de érdekes volna "empirikus" tanulmányokat olvasni erről), hogy a Kádár-kor (más blokkbeli államokéhoz képest) viszonylagos liberalizmusa ahhoz is vezetett, hogy az "élcsapat" ötletei nagyobb súllyal estek latba a változás levezénylésekor. Tartom, hogy a magyarországi társadalom boldogtalanságában ennek is (szóval a köznép felé közvetített üzeneteknek is) szerepe volt, ha persze sok minden másnak is. Mint ahogy összefügg mindez a NER populizmusával is. [Bár azt szerintem alapvetően remekül megragadja a cikkben Szalai Erzsébet, hogy a NER értelmiség-ellenessége miből fakad.]

Várom a további megjegyzéseket, bennem is sok mindent fölkavart ez a tanulmány...

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2020.11.22. 11:30:45

@Csöncsön:

A Konrád-Szelényi könyvet nem sokkal a rendszerváltás után olvastam, fiatal voltam és lelkes, lubickoltam a ránk zúduló kulturális és eszmei szabadságban: ekkoriban jutott el hozzánk sok híres betiltott szerző és műveik, én pedig faltam ezeket, köztük ezt is.
Természetesen nem bánom, hogy átrágtam magam rajta, de ma már nem ajánlanám másoknak elolvasásra.

Ami a "rendszerváltó értelmiség" szerepét illeti, egyetértek azzal, hogy az általuk hangoztatott eszmék és gondolatok nagy hatással voltak a társadalomra, bár szerintem ez a hatás már akkor is ellentmondásos volt, van aki elfogadta a hallottakat és van aki ösztönösen ellenkezett.

Az, hogy ezek az eszmék okozták volna a privatizálási hullámot, arról nem vagyok meggyőződve. Nehéz kibogozni, mi volt az ok és mi az okozat, de legalább annyira hihető az is, hogy az elit privatizálni akart és ehhez jól jött az "ideológiai támogatás", így ezek a nézetek nagy teret kaptak. Magát a privatizációt szerintem az elit egyértelműen akarta, a vita talán inkább az volt, hogy "kit hozzunk" helyzetbe, a hazai tulajdonosokat vagy engedjük be a külföldi tőkét. Az utóbbi mellett egyébként nemcsak a költségvetés pénzéhsége szólt (ld. eladósodottság, ami nálunk sokkal nagyobb gond volt, mint a legtöbb rendszerváltó országban), hanem a magyar elit tőkeszegénysége és a nagy gazdasági szervezetek hatékony és versenyképes működtetéséhez szükséges tudás hiánya is. (Ezzel nem akarom azt mondani, hogy jó volt úgy a privatizáció, ahogy lezajlott, csak azt, hogy nem olyan egyszerű a kérdés, ahogy esetleg ma, 25-30 évvel később tűnhet...)

midnight coder 2020.11.22. 11:37:21

Szerintem a baloldali értelmiség legnagyobb baja nem az, hogy nem létezik, hanem az, hogy valaha is létezett. Tevékenységük eredménye volt az úgynevezett létezõ szocializmus: úgy 120 millió legyilkolt civillel, és a mai napig nyomorban tengõdõ országokkal. Persze nyilván ezt az átlag baloldali értelmiségi sem akarta volna, de a végeredmény azért csak összejött.

a nagy hohohorgász 2020.11.22. 11:52:00

Szerintem az a baj, hogy az értelmiségi emberek sajnos nem számolnak az emberi természettel mégpedig azért mert az kiszámíthatatlan. A politikus pedig játszik mint a pókerben, nem a hatás számít hanem a győzelem. Ja és bár jobboldali vagyok azért be kell valljam hogy a jobboldali értelmiség sem ért el többet sajnos.
Talán tényleg az a baj hogy aki értelmes az nem torteto csak törekvő. És ezzel a mai világban megbaszhatja... kb ezt írta vki az elején.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 11:56:47

@promontor:

Hát igen, én sem gondolom, hogy a rendszerváltás egész folyamatát (és benne a privatizációt) egyértelműen meg lehetne ítélni mint jót vagy rosszat. Volt benne sok jó és sok rossz, és sok részletét még mindig nem is ismerjük. Majd a történészek kibogozzák a szálakat egyszer. A késő Kádár-kori "elit" privatizálni akart, egyszersmind átmenteni anyagi, szellemi hatalmát az új korszakba. A kérdés, hogy mi lehetett volna ennek a folyamatnak az alternatívája. Ez az, ami számomra a legkevésbé sem világos.

Amit viszont a magam számára tanulságként levontam: nem helyes elhamarkodott, nagy hangú ítéleteket hozni hatalmas össztársadalmi folyamatokról még akkor sem, ha erős meggyőződésünk, hogy igazunk van. Ezek a folyamatok sokkal összetettebbek, mint hisszük. És ezt szerintem a rendszerváltó értelmiség leghangosabb része másképp élte meg, másképp közvetítette. A "médiaháború", a "demokratikus Charta", a "fasisztázás", a "kommunistázás" és a többi mind olyan jelenségek voltak, amelyek a társadalmi feszültségeket inkább élezték, mint mérsékelték.

Ad Dio 2020.11.22. 12:03:20

Ez az értelmiség dolog messze túl van hájpolva. Ez úgy is mondom, hogy elvilg ehhez a kaszthoz kellene tartoznom.

En viszont sajnos az látom, hogy ez a csoport pontosan annyira előítéletes és épp annyira (ha nem jobban) a saját vélemény buborékának a fogja, mint a többi. Annyival rosszabbak a többieknél, hogy bár jottányival sem okosabbak másoknál, azért ennek az ellenkezőjét hiszik magukról. Ennek megfelelően arrogánsak és kommunikáció képtelenek. Úgy hiszik, hogy a véleményük IGAZSÁG, nem pedig egy nézőpont. A bugrisok me füleljenek és kussoljanak. Ez az ő dolguk. Tisztára mint a középkorban a papok...

Tisztelet a ritka kivételnek...

Ad Dio 2020.11.22. 12:05:13

@Csöncsön:

"A kérdés, hogy mi lehetett volna ennek a folyamatnak az alternatívája. Ez az, ami számomra a legkevésbé sem világos."

Börtön... kitoloncolás... közügyektől 1000 évre eltiltás... már ha engem kérdezel.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 12:15:27

@Ad Dio:

És ki vezényli le? És mi maradt volna utána? :-)

Ad Dio 2020.11.22. 12:23:01

@Csöncsön:

"És ki vezényli le?"

Csupa olyan ember, akinek igazolhatóan semmi politikai szerepe nem volt a diktatúrában. Akad ilyen is jócskán...

"És mi maradt volna utána? :-)"

Tiszta közélet.

Ad Dio 2020.11.22. 12:25:06

@Csöncsön:

A dealnek valahogy úgy kellet volna kinéznie, hogy "nem hurcolunk nyilvánosan meg, de meghúzod magad egy üregben komcsi féreg".

Ehelyett az lett ami...

a nagy hohohorgász 2020.11.22. 12:26:04

Azért az értelmiségi fogalmat is tisztázni kéne. Mert attól hogy tanult vagy még nem vagy értelmes. Olyan embereket kéne keresni akiket a hatalom nem bolondit meg... és még gondolkozni is tud. Ilyen ember pedig kevés van. Ráadásul ezek ruhellik a többi embert, szerintem okkal. Úgy pedig nem tudsz vezetni ha utálod őket.

a nagy hohohorgász 2020.11.22. 12:31:28

@a nagy hohohorgász: én abban bízom hogy ennek az individuális világnak annyi pozitívuma is lesz, hogy valakik onzosegbol tesz jót a társadalommal. Mert valljuk be őszintén aki hisz a családban, annak a vilagmegvaltasban ez a legnagyobb hátránya.

a nagy hohohorgász 2020.11.22. 12:33:40

@a nagy hohohorgász: Azt viszont szinte biztosan allithatom jobb rendszert csak a középosztály vezetésével lehet létrehozni.

a nagy hohohorgász 2020.11.22. 12:35:40

@a nagy hohohorgász: és az a baj hogy ezt tudják odafent is. Az alsoosztaly meg jobban utalja a kosztalyt mint a felsőt. Lásd mo.

a nagy hohohorgász 2020.11.22. 13:40:25

@gergely_3: ha ez így van Matyi, akkor a vidéki parasztnak több esze van mint az értelmiségnek és innentől kezdve a vidéki paraszt az értelmiség és nem a törteto abberaltak ...

midnight coder 2020.11.22. 14:01:41

@Ad Dio: Az a baj, hogy annak a világnak majd mindenki a részese volt. Mindenki elfogadta a Párt uralmát, és max. családi vagy szűk baráti körben hangoztatta az ellenérzéseit. Ráadásul nem lehet leváltani egy ország értelmiségét. Mi szerintem ott szívtuk meg, hogy túl korán és túl hirtelen váltottunk rendszert. Persze utólag könnyű okosnak lenni, de valahogy úgy kellett volna ezt csinálni, mint a kínaiak. Nem szétrúgni a KGST-t, hanem beengedni a nyugati multikat a hazai cégek mellé. A hazai munkaerő akkor is kabátgomb kategória volt a nyugati fizukhoz képest. Így szépen, lassan, fokozatosan kellett volna leváltani a rendszert, csak a leggázabb cégeket felszámova.
Persze akkortájt erősen benne volt a dologban a visszafordulás kockázata. De mindenképp szívás volt első tégla lenni a falban.

Amúgy szerintem ez anno előre leszervezett dolog volt a szovjetek részéről. Mi kísérleti nyúl voltunk a rendszer leváltására, illetve a hatalom átmentésére. És ha belegondolsz, elég fényes siker volt: a jóelevtársak a kis kapcsolataikon keresztül átmentették a hatalmat, felvásárolták szinte az egész médiát, és a következő ciklusban a polgár boldogan választotta vissza a hatalomba a volt állampártot.

törppicur 2020.11.22. 14:03:23

@gergely_3: hál Istennek, ide is befutottál.
Utánad már értelmes hozzászólás nem lesz, mert nem bírják(juk) elolvasni a korlátlan példányban nyomott hülyeségedet.

Komolyan, miért teszed ezt, miért haragszol a komment-szekció népére?

midnight coder 2020.11.22. 14:10:03

Amúgy a Kádár-rendszerben az értelmiség erősen túl volt értékelve. Mind a jobb, mind a bal oldalon. Ha három bölcsész összeült egy (akkor még nem rom) kocsmában, Kádárék már összefosták a bokájukat. Ehhez képest ma már a tetszőleges valóságshow tetszőleges szereplőjének nagyobb a véleményformáló ereje, mint a Magyar Tudományos Akadémia elnökének. A világot pedig nem az értelmiség formálja immár, hanem az influencerek. A múltkor olyan cikket olvastam, hogy ma már a nemtudommilyen Gipsz Jakabka is aggódik a bolygó állapota felett. Rákerestem a gugliban a csávóra, valami műsorvezető valahol. Na, gondoltam némi iróniával, ha már ez is aggódik akkor bizonyosan végünk van...

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 15:41:35

Elnézést a normális kommentelőktől. El kell takarítanom egy trollt, hamarosan ismét lehet értelmesen beszélgetni.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 15:54:38

@törppicur:

Most már szabad a terep, vissza lehet jönni. Kitiltottam a trollt örökre, és vigyázni fogok, ha visszajön (mert hogy visszajön, abban nem kételkedem).

birkamenet 2020.11.22. 16:03:22

Ha értelmiség, akkor ez a blog nem a fidessekről szól!

birkamenet 2020.11.22. 16:08:06

Kétmillió értelmiségi zúgja: migráncs, Soros, Brüsszel!

bölcsbagoly 2020.11.22. 16:23:44

@Ad Dio: no igen az MDF pont ilyen politikai amatőrökből állt s ezért is jutottak oda ahova s az ország is a 4 éves tökéletlenkedésük miatt! Az első Fidesz kormány is elkövette ezt a hibát , igaz kényszerű koalícióban, majd 2010 után is az első mandátumban, míg sikerült kiválogatnia/kinevelnie a saját embereit.

Reding Roli 2020.11.22. 17:05:26

Az eredmény: egy frusztrált, sértett, szomorú, beteg társadalom."

igen , de ennek semmi köze nem volt az èrtelmisèghez, annál több a társadalom többsègènek kisemmizèsèhez, a beköszöntő lètbizonytalansághoz, a jövőtlensèg èrzèsèhez...

Én azt hiszem, csak akkor hajt hasznot az értelmiség a közéletnek, ha elismeri önmaga korlátozott szerepét egy társadalom működésében. Ha nem gőggel fordul azok felé, akik nem-értelmiségiek, hanem kérdőmondatokkal"

Az valóban igaz, hogy az èrtelmisèg egyre kevesebb hatással van a társadalamomra ,hiszen a " Gutenberg- galaxis " helyett , az emberek már szinte csak a világhálón, leginkább a szociális mèdiából tájèkozódnak , sajnos ...
Az "èrtelmisèg " - önmagában - nem kèpes a globális tudásszociológai folyamatokra hatni, sőt, egyre hátrèbb szorul a társadalmi tudatformáló szerepe ....
A fejlődés kulcsa az lenne, ha nem egy èrtelmisègi vezèrcsapat terelgetnè a társadalmat a "helyes" irányba , hanem az, ha maguk az emberek válnának minèl többen "èrtelmisègivè" hogy megèrtsèk mitől felel meg egy elmèlet a tudományosság kritèriumainak, hogy lehet valós premisszák alapján, következtetèsekkel logikai úton igazságokhoz jutni , önállóan tèzist alkotni. stb...
Nem kell mást tenni , csak tanulni ! Ezért is veszèlyesek azok a nèzetek, amelyek le akarják rövidíteni ès racionalizálni a tanulási folyamatot, mondván hogy arra úgysincs szüksège az átlagembernek, elèg egy jó piackèpes szakma ....

bölcsbagoly 2020.11.22. 17:11:21

@midnight coder: A szocilista táborban az első generációs értelmiségieket pátyolgatták, míg nyugaton a régiek mai, már kozmopolita, internacionalista, multikultit igénylő utódait.
Magában az olvasottság nem jelent műveltséget.
Ugyanis a műveltség megszerzése alig különbözik attól ami az emésztésnél történik.
Mindkét esetben, az ember előbb érzékeli (nézi, szagolja, ízleli) a megevendőt, majd alaposan megrágja, lenyeli, megemészti (részeire bontja) és felszívja azt belőle amire szüksége van (persze, sajnos akaratlanul káros anyagokat is, ha azokat nem sikerült semlegesíteni, eltávolítani), majd beépíti őket a testébe!
Az álműveltek, a sznobok, viszont olyanok mint a bulimiások: bármit megesznek ellenőrizetlenül is, majd emésztetlenül kihányják, helyet adva a következő adagnak.
S ők tartják magukat értelmiséginek!

dare 2020.11.22. 17:20:34

" a szójáték a szárnyaló szellem ürüléke"

Valahogy ebben a posztmodern térben az értelmiség olyan dolgokat tart fontosnak, amitől a hétköznapi embereknek a hátán feláll a szőr, vagy egész egyszerűen nem értik, hogy mi olyan nagy truváj abban, ha a silányságot kezdjük el etalonnak tekinteni.
Nem a mű számít, hanem a mű megszületése közben felhalmozódott piszkozat a lényegi érték.
Ugráljanak meztelenül a színpadon a "művészek", ragasszunk egy banánt a falra, káromkodjunk vagy használjunk csúnya szavakat a nyomatékosítás kedvéért, az még jobb, ha ezt egy irodalmi műben tesszük meg, relativizáljunk, hogy aztán a relativizált dolgot is relativizálhassuk, és még nagyon sokáig lehetne sorolni azt a sort, amit az értelmiség számlájára oda lehet biggyeszteni.
Aztán az értelmiség csodálkozik.
És csodálkozik.
Aztán még jobban csodálkozik.
Milyen furcsa hely lett ez a világ?
Valóban, és kinek vagy kiknek is köszönhetjük ezt?

Az értelmiség ledobta a földre az erkölcsi iránytűt, és esze ágában sincs felvennie onnan.
Ki képviseljen engem?- teszi fel erre a kérdést magának a legtöbb ember.
Kire is hallgassak?
Aztán kis gondolkodás után rávágják: nem tök mindegy?

Ad Dio 2020.11.22. 17:31:03

@midnight coder:

"Mindenki elfogadta a Párt uralmát, és max. családi vagy szűk baráti körben hangoztatta az ellenérzéseit. Ráadásul nem lehet leváltani egy ország értelmiségét. "

Ebben mos nem érünk egyet. Meggyőződésem, hogy akkor sokkal komolyabban meg kellet volna vonni a határokat. És igenis felelősségre vonni azt, aki akkor még lehetett volna (emblémája ennek a díszes csapatnak az a patkány biszku). Ha rajtam múlik anno (11 éves voltam, RÁADÁSUL me sem kérdezek :) ), akkor mindenki aki politikai funkci volt anno a rendszerválás előtt, az simán eltiltottam volna a közügyektől. Akkor megnyitottam volna az ügynök aktákat, lejátszottam volna a temérdek játszmát, ami azóta húzódik és mérgezi a társadalmunkat. Igen, még ma is...

Múlt idő... elment hajó...

dare 2020.11.22. 17:31:56

@Reding Roli: Dehogynem lenne képes, az emberek még mindig sokkal többet adnak egy értelmiségi véleményére, mint bármely többmilliós nézettséggel bíró influenszerére.
A világ folyamatainak változása intelligens, értelmes emberek ráhatása miatt történik.
A legnagyobb hatású történelmi személyek is mind értelmiségiek (nagyon kevés kivétellel)
A világ sorsa nem az influenszerek meg az insta celebek véleménye alapján fog a jövőben sem alakulni, hanem az "értelmiség" véleményei alapján.
Hogy milyen az az értelmiség?
Ilyen, ez van, ezt kell követni

el somorrito 2020.11.22. 18:18:18

"Az eredmény: egy frusztrált, sértett, szomorú, beteg társadalom."

Hát a társadalomnak csak egy része lett frusztrált. Szerintem. Jelesül azok, akik kimaradtak az újraelosztásból. És kik maradtak ki ? Hát nagyrészt azok, akik nem voltak a rendszerváltás előtt Párttagok, szóval nem a tűzhöz közel ültek. De az ő frusztrációjuk sem az értelmiséggel magával függött össze, hanem a status fennmaradásának perverziójával. Jelesül, hogy igazi rendszerváltás nem is volt. A dukkózás változott csak, de a kasztni maradt.

Viszont nem lett frusztrált az a réteg, aki a kis zsigulijával elment a rendszerváltás után is a szoci majálisra tapsolni a régi/új gazdáinak. Na, azok örömködtek, mikor a ballibsik az MDF után átvették a kormányzást.
Később viszont frusztrálódtak, mert nem jött a remélt nyugati jólét.
Lengett is az inga rendesen. MDF, Szocik, Fidesz, aztán megint Szocik.
Mára a frusztráltságot felváltotta a csalódást követő fásultság (legalábbis a zsigulis szocimajálisos rétegben). A jobboldaliaknál meg az eltökéltség, hogy a csődtömeg ballibernyákokat vissza ne engedjük a hatalomba.
Szóval azt akarom mondani, hogy talán nem is értelmiségi-nem értelmiségi ellentétekről van itt szó, hanem szociológiai problémákról. És cinizmusra alapot adó történelmi tapasztalatokról.

Reding Roli 2020.11.22. 18:25:32

@dare: A világ folyamatainak változása intelligens, értelmes emberek ráhatása miatt történik.
A legnagyobb hatású történelmi személyek is mind értelmiségiek (nagyon kevés kivétellel)"

Èn nem így èrzèkelem sajnos...A tömegpszichèt sok esetben lelki beteg, hatalommániás őrültek ès azok nèzetrendszerei alakítják , ès nem mindig "intelligens ,èrtelmes emberek " - az èrtelmisèg , amely "feladatakènt" - ha nem árulja el magát - akkor egyfajta racionális gondolkodást ès egyetemes èrtèkeket\erkölcsisèget közvetít a társadalom többi tagja fèle ....Azonban sem Hitler, sem Sztálin vagy Mussolini hatalomra jutását nem tudták megakadályozni , hiba emeltèk fel a legkiválóbb írók, termèszettudósok a szavunkat, mindez nem volt elèg , hogy megakadályozzák ezen bűnös rendszerek kialakulását...

dare 2020.11.22. 19:15:36

@Reding Roli: Pont erről beszélek, ha az értelmiség elárulja az embereket, akkor jönnek majd a hatalommániás őrültek.
Azért nem tudták megakadályozni Hitler, Sztálin, Mussolini...stb, hatalomra kerülését, mert előtte már leszerepeltek.
Mind a 3 diktátor az I világháború után került hatalomra.
Vajon miért?
Mert a tömegpsziché ilyen jól befolyásolható őrültek által, vagy mert a tök mindegy érzés fogalmazódott meg sok ember fejében a történtek után.
Hol van a racionális gondolkodás, az egyetemes értékek, az erkölcsiség?
Az ablakban.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 19:24:06

Üzenem a trollnak (nincs kétségem, hogy olvassa), akit állítólag Matyinak hívnak, hogy számomra nagyjából öt percbe telik 100-200 komment törlése, tehát voltaképpen kizárólag önmagát "szopatja" azzal, hogy az idejét szemeteléssel tölti. Nekem öt perc fáradságot bőven megér, hogy a blogom szemétmentes legyen. Nincs tehát értelme visszajönnie, hacsak nem kifejezetten mazochista.

Nota bene: kevés módon lehet jobbat tenni a Fidesszel, mint azzal, ahogyan ő teszi. Azt a benyomást kelti ugyanis a viselkedésével, hogy a jelenlegi rezsim ellenfelei veszedelmes idióták. (Nem mondom, hogy onnan pénzelik a tevékenységét, én simán elhiszem, hogy egyszerűen csak megőrült a srác.)

Tamáspatrik 2020.11.22. 19:34:09

Sok minden keveredik a cikkben, amelynek végkövetkeztetésével teljes mértékben egyetértek. Az FB nem kell,hogy politizálásra szolgáljon, alapvetően nem is alkalmas rá ez nyilvánvaló, viszont lehet vicces , bölcs vagy érdekes dolgokat, fontos információkat is megosztani. Mi a baj ezek lájokásával, vagy más hangulatjellel való, vagy szöveges kommentelésével? Szerintem alapvetően semmi.
Szalai Erzsébet teljesen rosszul fogja meg az értelmiségi szerepet, téved több ponton. Tipikus félreértése az értelmiségi ember társadalmi szerepének.
Ellentmondás a cikkben, ha valamire nem reagálok az is hiba, ha vitatkozom vele az is.
Egyébként meg nagyon beletrafált a szerző a téma aktualitásába, az utoldó bekezdései nagyon fontosak. Nem okosabb az értelmiségi, ugyanúgy téved társadalmi kérdésekben, mint bárki más, mert csőlátása van, és bölcsen teszi, ha igyekszik megismerni sokféle ember véleményét, hogy tanuljon tőlük.
Egy megjegyzés, hogy sajnos ez nem úgy működik, hogy midenki véleménye egyformán fontos, hanem vannak mindig véleményvezérek, hangadók, akik akár egy választásokon is százalékokban mérhető szavazatokat (LÁJKOKAT!) hoznak egy adott párt vagy mozgalom konyhájára.

dare 2020.11.22. 19:44:31

@dare: De úgy is fogalmazhattam volna, hogy a humán értelmiségnek hála XX. században sokan megtapasztalhatták sajnos a fasizmus, a nácizmus, és a sztálinizmus kiteljesedését.
Epekedve várjuk, hogy a reál értelmiség milyen remek kis diktatúrákkal fogja majd megajándékozni az emberiséget, amit majd a tömegpszichózis, meg a buta tanulatlan nép számlájára írhatnak majd.
Mert ők nem hibásak.
Na ők nem.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 19:45:04

@Tamáspatrik:

A Facebook mint jelenség érdekel. Igazad van abban, hogy aki számára nem kényszeres a használata, annak számára nem veszélyes, sőt aki jól használja (szóval jól szűri az infókat), annak pedig kimondottan hasznos is lehet. De én azt tapasztalom, hogy ki tud emberekből hozni megfeleléskényszert, lájkkényszert, és ennek viszont továbbgyűrűző hatásai is vannak. (Gondoljunk a szelfimániára.)

Szerintem van egy harmadik lehetőség is a hallgatás és a vita közti mezsgyén, bár ezt a legnehezebb elkapni: a beszélgetés. Ez nem polémikus, inkább kérdező magatartás.

A véleményvezérség szintén az internetes kommunikáció egyik terméke. barabási könyve (melyet Szalai Erzsébet is idéz) rámutat, hogy a net (Facebook stb.) korántsem teremt esélyegyenlőséget. Nem minden vélemény képes egyforma súllyal megjelenni. De én erre azt mondom, hogy egy értelmiséginek ebbe bele kell törődnie, pontosabban az a feladata, hogy a jelenséget megértse.

Tamáspatrik 2020.11.22. 19:45:23

@dare: Ezt a hozzászólást a liberális értelmiségi művészetről kiegészíteném a saját tapasztalataimmal, hogy nem is az öncélúság talán a legnagyobb gond ezzel, hanem az a nihilista és pesszimista világkép, amit sugároz. Ez már úgy a '80-as évektől jellemző a magyar mainstream művészetre, akkor már leírták (ellenpontja a giccses happy-endeket iparszerűen nyomó hollywood). A negatív szemléletből nem sok jó fakad, nem leszünk a társadalomkritikától boldogabbak. Annak ellenére, hogy megvannak a jelentős, nemzetközi szinten is mérhető teljesítmények, a liberális művészet úgy 90%-ban vagy öncélú vagy kiúttalanságot sugall.

Tamáspatrik 2020.11.22. 19:49:05

@Csöncsön: Különben én is azt látom, hogy az FB legtöbbször felületes és pótcselekvés jellegű. A hozzászólások gyakran széttartóak, a valódi kommunikáció eléggé ritka. Nem alakult még ki ennek a kultúrája?
Elvileg mindenki, aki önálló véleményalkotásra képes és a véleményét képes racionálisan megfogalmazni, értelmiséginek tekinthető, illetve én annak tekintem.

dare 2020.11.22. 19:52:09

@Tamáspatrik: Pontosan, elképesztően pesszimista, de az még nagyobb baj, hogy egyre többen odáig meg vissza vannak tőle
Sok jót már ez sem ígér.

Arpadius 2020.11.22. 19:56:01

Magyarországon "értelmesek" léteznek és nem "értelmiség". A kettő közt óriási a különbség: az előbbiek okosan irányitják saját életüket, utóbbiak okosan gondolnak önnagukon kívül másra is.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 19:57:44

@Tamáspatrik:

A művészetnek mindig is volt egyfajta társadalomkritikai jellege. Hogy ez manapság talán még jobban felerősödött, az szerintem logikusan magyarázható a giccs elterjedtségével, vagyis hogy a populáris kultúrában egy alapvetően problémátlan világ képe jelenik meg. Ezt kompenzálandó a "magas" művészetben még hangsúlyosabbá válnak azok a jelenségek, amik a népszerű kultúrában nem láthatók.

Például a FB-on megosztott képek csupa boldog, életvidám embert mutatnak. De vajon csakugyan ilyen az élet? A fotóművészet megmutatja az inverz oldalt is, a kevésbé szép részt.

Hozzáteszem, én is azt a művészetet szeretem legjobban, amely képes a kettőt ötvözni. Mert a helyzet az, hogy a valóság legalább annyira szép is, mint amennyire ronda.

apro_marosan_petergabor 2020.11.22. 20:32:54

Érdekes, de kissé hosszú lére eresztett gondolatok, s a lényeget sem mindig ragadják meg - de van, amivel egyet értek - a kultúra szeretete fontos. Valaki itt már leírta, hogy az MTA elnöknek kisebb befolyása van a közéletre, mint egy VV szereplőnek..., kicsit módosítok: mint mondjuk egy index újságírónak - aki egyébként biztosan azt hiszi magáról, hogy az ért. elitbe tartozik (messze nem).
Másrészt úgy tűnik, hogy itt csak bölcsész lehet "értelmiségi", ami súlyos tévedés, vagy elfogultság. Bölcsészekkel, politológusokkal, egyéb lógusokkal egy idő óta Dunát lehet rekeszteni, elképzeléseik sokszor nem haladják meg (s nagyon-nagyon felül pontozom őket) egy anno jó gimnáziumi érettségizett szabad gondolkodó szintjét. Az értelmiséghez tartozik a logikus, szabatos gondolkodás, s az említett lógusoknak ez nem mindig megy. A "specialistának" degradált mérnökök stb. bizony nem egyszer sok lóhosszal verik őket... Másrészt szitokszónak érzem a FIDESZ-t - milyen alapon...? Baloldalé lenne az értelmiség privilégiuma, na ugyan miért - anélkül, hogy belemélyednék - igencsak szűk alagútban mozognak mostanság, tisztelet a kivételnek. Van ilyen?
A rendszerváltásnál túlzottan is aktívak voltak, ezért tartunk most itt, s csak itt, ahol most. Az igazi, jobboldali, komolyabb értelmiség, meg túlzottan passzív volt...
Az igazi kultúrára esett az igény, a kattintós világ nem ebbe az irányba mutat - percemberek, percművészet, pénztár, ez most a módi. Relativizmus, stabil értékrend nélkül - még az értelmiséghez közelítőknél is. Azt mondják, az idő erős szűrő de nem tudjuk száz év múlva mi szűrődött ki. S hogy tényleg azért. Az emberek képzettebbek lettek látszólag - de csak bizonyos dolgokban - az IQ görbe viszont nem változott, 100- nál van az inflexiós pont 115 felett már csak 15% marad, 130 felett kevesebb, mint 2%.
Mo-on diplomája van az emberek több, mint 32%-ának, az index újságírókkal együtt...:)
Az EQ egy külön történet... de ide tartozik.

Ad Dio 2020.11.22. 20:57:14

@Csöncsön:

Nekem valahogy mindig az kérdés, hogy a kritika mellett vajon ad e jobb alternatívát. tudom, az is valami, ha rámutat valaki egy visszás helyzetre, elég is volt ez kamasz koromban a lelkesedéshez... de ma már nem elé. Valahogy kinőtem ezt. Azt az attitűdöt, hogy "it minden szar, kapjátok be bazmeg" már csak fáradt lesajnálással fogadom, nem tud megmozdítani. Csak azzal vagyok hajlandó kommunikálni, ami azt mondja, hogy "ez így nem az igazi, valahogy emígyen kellene megpróbálni (bazmeg)".

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.22. 22:12:37

@Ad Dio:

Az igazán jó műalkotásokban szerintem mindig ott van az ellenpont is, például egyéni jóság, hősiesség formájában. Esetről esetre kell megnézni, hogy melyikben hogyan működik az "alternatíva" felmutatása. Szerintem ma is íródnak jó könyvek, készülnek jó filmek. Igazi remekműből persze kevés van, de mindig is kevés volt.

Ad Dio 2020.11.22. 22:34:39

@Csöncsön:

Ezzel egyetértek. Bár nekem (is) azért úgy tűnik, hogy a "futottakmég" kategóriában szép számmal vannak olyan művek, amik szimpla beszólás vagy beintés szintjén maradnak. Ezek nekem nem igazán hordoznak értéket.

Bro, mond mi nem tetszik, de azt is, hogy szerinted hogy csináljuk másképp! Mert ha csak hálistenkedni meg szemforgatni tudsz, akkor nyomuljá' el a vérbe.

DFK 2020.11.23. 05:13:51

@miklos_1: megjöttél Matyika? Íme, a baloldali értelmiség.

DFK 2020.11.23. 05:19:43

Amit én gondolok az a következő. A diplomás még nem értelmiségi. Az értelmiségi az olyan valaki, aki a saját szakterületén kívűl is képes alkotni. Általában a magukat értelmiséginek gondoló bölcsészek erre képtelenek (viszont jól lenézik a műszaki és a természettudományi diplomásokat). Megmondom őszintén, diplomásként nem tartom magam értelmiséginek. Pályafutásom 23 éve alatt is csak 1 darab értelmiségivel futottam össze (a több csak annak hitte magát).

MAXVAL birсaman közíró · http://bircahang.org 2020.11.23. 05:40:37

Az értelmiség felvázolja a narratívákat, a kisember meg választ közülük.

apro_marosan_petergabor 2020.11.23. 06:22:33

@DFK: baloldali és értelmiség? Nem, matyika egy kényszeres bolsevik belvilágú szerencsétlen pszichopata - nem lennék a bőrében, gyanítom, hogy van ápolója tényleg, csak időnkét magára hagyják.

Az apokalipszis lovasa 2020.11.23. 07:52:13

@Csöncsön: "Üzenem a trollnak (nincs kétségem, hogy olvassa), akit állítólag Matyinak hívnak"

Jelesül Brendel Mátyás, elkötelezett DK-s és ateista aktivista (a többi, vélhetően normális ateistával már úgy összeveszett hogy kibaszták a saját csoportjából :D )

Teljesen elmebeteg pszichopata, Maótól jobbra szerinte már csak nácik vannak.

másik különvélemény 2020.11.23. 09:47:52

Már boccs, de miért nem tiltod le a miklos_1 nevű trollt ?

hatalmas nyanyaagy 2020.11.23. 10:23:07

"George Clooney-nak a gyűlöletről Orbán Viktor jutott az eszébe"Az igazi értelmiségi ezek szerint tehát: (1) küldetéstudatos, (2) feladatát autonóm módon tűzi ki, (3) egzisztenciálisan viszonylag független, (4) van befolyása a közéletre.
Találós kérdés: George Clooney igazi értelmiségi-e?

lobaszopiatej 2020.11.23. 12:54:22

Magyarországon az értelmiség feladata az emigrálás.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.23. 13:29:16

@másik különvélemény:

Kitiltottam már pár tucat nevén, de igazi csótány, nem könnyű kiirtani. (Mondjuk szerintem a problémát alapból rendszer szinten kellene kezelnie a bloghu-nak. Megvannak az infóik a szerveréről, le lehetne tiltani az egész szervert. A nevét is ismerjük az illetőnek. Másfelől pedig be lehetne építeni olyan algoritmust, hogy aki mondjuk 3-nál többször elküld azonos üzenetet, azt automatikusan blokkolja a rendszer. Fölvetem majd az adminoknál.)

apro_marosan_petergabor 2020.11.23. 18:11:26

@Csöncsön: Sok blogban, már a második azonos h.szólás elküldése is lehetetlen, türelmetlen enterezésre adott válaszból látható.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.23. 19:30:19

@apro_marosan_petergabor:

Nekem tényleg nincs semmi bajom a véleménykülönbségekkel. Kommentekben mindenki azt ír le, amit akar; sosem helyeseltem a vélemények elnyomását. Soha nem moderáltam senkit azért, mert nem értettem egyet vele. Eszembe se jutna ilyesmi. Itt azonban teljesen nyilvánvalóan nem erről van szó, hanem tudatos, tervszerű rombolási kísérletről. Arról, hogy mivel ő képtelen értelmesen kommunikálni, azt akarja, hogy ezt senki más se tehesse meg. Beteg lélek lehet, akinek személyiségét teljesen eluralta a kicsinyes bosszúvágy. Nincs mit tenni vele, mint kitiltani, ahányszor csak újra kezdi a floodolását.

Andy73 2020.11.24. 10:14:38

Sok jó gondolat van az írásban. Az értelmiség feladata ugyanaz, mint bárki másé: hogy rendesen végezze a dolgát, a saját munkáját, hogy a környezetében jobb legyen a világ, vagy legalább megfelően működjön. Utána lehet azon merengeni, hogy ezen túl is van-e feladata, de tényleg nem kell túlértékelni a szerepét.
Az írás egyébként azt is jól érzékeli, hogy teljesen más a helyzet, mint a rendszerváltáskor. És nem csak a politikai helyzet, hanem az értelmiségiek száma is. Akkor még az emberek néhány százaléka volt diplomás, ma pedig már gyakorlatilag bárki szerezhet diplomát, aki leérettségizik, annyi egyetem és szak van, hogy sok helyre már lasszóval fogják a diákokat.
És persze ahhoz, hogy valaki értelmiségi legyen, nem feltétlen kell diploma sem.
Kertész Imrének sem volt, mégis sokkal inkább értelmiségi, sokkal fontosabb személyiség, mint pl. Szalai Erzsébet. Akinek lehet, hogy küldetéstudata van, de néhány hasonló köldöknéző értelmiségin kívül a kutya sem hallott róla.

#szájbergyerek# 2020.11.24. 10:53:03

Ha ezt a felsorolt négy pont együttállását nézzük, akkor nagyítóval kell keresni az értelmiséget. Talán ilyen nincs is.

Marad az, hogy kik gondolják magukat ill. kit gondolnak annak.

Egyesek szerint a diplomával rendelkezők azok de akkor a büfé- ruhatár szakos kamudiplomákat is ide kellene sorolni.

Az orvosok azt gondolják, hogy ők azok, hiszen ott a nevük előtt a dr. Ebben nagyjából az egész társadalom megerősíti őket, hisz embereket gyógyítanak, ami tiszteletre méltó dolog.

A jogászok szintén a dr. miatt gondolhatják azt, hogy ők is azok. Meg hát kik segítenének nekünk a törvények adta jogok útvesztőjében eligazodni ha nem ők, ezért tisztelni kell őket.

Aztán vannak a bölcsészek, akik azt gondolják, hogy ők az "igazi" értelmiség, mert hát mi mást csinálhatna egy igazi értelmiségi, mint olyanon elmélkedne, amin senki más.

Mások azt hangoztatják, hogy a mérnök is "csak" egy magasan képzett szakmunkás.
Mert hát toronyház, híd, jármű, okostelefon stb. megalkotása nem nagy dolog. Csak építőmunkás meg szalagdolgozó stb. kell hozzá.
Olyan rendszerek üzemeltetése, fejlesztése, amik nélkül ma már élni sem tudnánk meg mennek maguktól vagy legalábbis láthatatlan emberek működtetik.

Aztán itt van még a műveltség kérdése, amit általában a szépirodalom olvasáshoz kötnek. Mert hát közhiedelem, hogy csak akkor lehet választékosan beszélni, ha sok szépirodalmat olvasunk. Mi más lehetne egy értelmiségi kedvenc időtöltése?

Igaz abból nem értjük meg, mitől megy a villamos de ez nem számít. Aki meg érti, arról nyilván tudni lehet, hogy nem szépirodalom olvasással töltötte a drága idejét, tehát csak egy büdösbunkószakbarbár lehet, értelmiségi semmiképp.

Remélem nem hagytam ki semmit. :)

Andy73 2020.11.24. 11:17:04

Az illusztráció nyilván a fb-ról szól, de ezt az értelmiségi vitát is jól illusztrálja.
A képen a tökéletes boldogság: pár a tengerben, megörökíti a pillanatot, hogy később is megnézhesse és megmutathassa. Ez vagyok én, ez vagyunk mi.
Az értelmiségi meg nekiül, leírja és publikálja: Ez vagyok én, ez vagyunk mi.
A másik értelmiségi esetleg reagál rá, like-olja, és a kör bezárul. Csinálhatnak közös szelfit magukról, nézegethetik és másoknak is mutogathatják.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.11.24. 20:13:53

@Andy73:

Így van, sokkal nehezebb kilépni ebből a körből, mint gondoljuk, illetve mindenféle társalgás magában hordja azt a veszedelmet, hogy belterjessé válik, és így vakká a külső nézőpontokra. Már csak ezért is tartom hülyeségnek, ha valaki kirekeszti a kritikus véleményeket. Minden kritikának lehet valamilyen alapja, mindegyik valami olyasmire világíthat rá, amit mi nem látunk.

Tamáspatrik 2020.11.25. 22:07:52

@Csöncsön: Igen! Mindkettő önmagában elég taszitó, a felszines, giccses tömegművészet és a köldöknézően finomkodó "elitkultúra". Az igazi művészet meglátni a hétköznapi értelemben vett csúnyában a szépet. T.képp nekem is segitség kell rá néha, egy-egy mondat, ami megadja a kulcsot, felnyissa a szememet arra, ami minden mesterkéltség nélkül az, ami, hogy meglássam benne a saját egyedi és megismételhetetlen személyességét...
süti beállítások módosítása