Melyik lenne az az egyetlen szó, amelyikkel korunkat jellemeznéd?

Szokásom volt az előző blogomon, hogy időről időre beszámoltam egy-egy érdekesebb álmomról. Szeretném most föléleszteni ezt a hagyományt, mert ismét olyat álmodtam, ami talán mások számára is érdekes lehet.

Igazából csak egy álomrészlet volt, sok egyéb álomkép és álomtörténet közé ékelve. Nem is emlékszem rá már pontosan. Nem ébredtem föl rá, és fölkeléskor nem is volt a fejemben. Csak amikor reggel Kierkegaard-t olvastam, akkor villant belém. Hogy hiszen az éjszaka álmodtam erről!

De miről?

Egy társaságban ültünk, és beszélgettünk. Aztán elkezdtünk játszani egy különös játékot. A következő kérdés merült föl, melyre minden játszónak válaszolnia kellett:

Melyik lenne az az egyetlen szó, amelyikkel korunkat jellemeznéd?

Mindenki, aki ott ült a teremben (terem volt, vagy talán szoba, de semmiképpen sem kocsma, erre jól emlékszem), gondolkodott a kérdésen, aztán kibökött egy szót. Például azt, hogy "felületesség" vagy "technika" vagy "okostelefon" vagy "trolldemokrácia". A feladat az volt, hogy megtaláljuk a legjellemzőbbet, a legtalálóbbat, a leginkább a korunkra illőt.

Sokat gondolkodtam álom közben, fölmerültek szavak, és elvetettem őket.

Aztán bevillant, hogy mit kell mondanom, hogy melyik a legtalálóbb szó. És ki is mondtam: "félreértés".

Korunk az, amelyikben az emberek mindent félreértenek. Félreértik a legelemibb fogalmakat is (pl. mi az, hogy "munka", "boldogság", "enni", "látni" stb.); mindenekelőtt azonban félreértik egymást. Egymás szándékait, gondolatait, vágyait.

Két rövid szövegrészlet jut eszembe, mely korunk félreértés-problémáját igen kitűnően kifejezi. (Korunkon nyilván nem az utóbbi öt évet, hanem az utóbbi ötven-száz évet értve; talán 1914 nevezhető leginkább korszakhatárnak).

Az egyik Thomas Bernhard osztrák író egyik drámai monológjából:

Immer größere Einsamkeit,
immer größeres Unverständnis,
immer größeres Missverständnis.

("Egyre nagyobb magány, egyre nagyobb meg-nem-értés, egyre nagyobb félreértés.")

Azért tetszik ez nagyon, mert rejlik benne egy szép fokozás: a magánynál van egy tragikusabb dolog: a meg-nem-értés. (Vagyis hiába beszélnénk, nem értenék meg a többiek, amit mondunk.) Van ennél szörnyűbb? Igen! Még a meg-nem-értésnél is szörnyűbb a félreértés! Vagyis hiába mondunk valamit, lehet, hogy annak pontosan az ellenkezőjét fogják érteni mások! A meg-nem-értéssel csak elmagányosodunk, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy nem ártunk senkinek. A félreértés még ezt az illúziót is elveszi tőlünk!

Thomas Bernhardnak ez a három sora a világirodalom valaha írt legcsodálatosabb költeményei között van számomra. Nemcsak a kort fejezi ki, de úgy általában az emberlét tragikumát is, hihetetlen tömörséggel.

A másik részlet egy egész vers, Tandori Dezsőtől, mely a Félreérted címet viseli.

Félreérted nélküledet:
legjobb esetben nélkülednek,
félreértesz egy nélkület,
miatta hiszed csak velednek.

Igy keletkezik egy személy,
még csak híjának a helyén se.
Valamint minden esemény,
egy nincs-mi-hogy félreértése.

Arról a félreértésről van itt szó (mely egyébként korunkat különösen nagyon jellemzi), hogy az énünk fontos. Hogy az a jó, ha fiatalok, okosak, szépek, gazdagok és csodálatosak maradunk. Ez jön ugye a reklámokból is, ezért fosztogatnak bűnözők és politikusok másokat, és így tovább.

De a vers azért zseniális, mert itt nem áll meg. Van egy még nagyobb félreértés is! Az mégpedig, ha azt hisszük, hogy énünktől, önzésünktől megszabadulva jobb emberek lehetünk, és így megoldhatjuk a problémát. Mert még ezzel is túlbecsüljük saját jelentőségünket! Még ekkor is benne maradunk abban a szubjektum-objektum gondolkodásban, amely évezredekre tette tönkre gondolatainkat! Pontosan arra lenne szükség, hogy magát az én kategóriáját vessük el, vagyis azt, hogy a világot kényszeresen énre és másokra osszuk föl. Amíg ugyanis megőrizzük ezeket a kategóriákat, félreértjük a valóság lényegszerkezetét, amely a "személy" kategóriáját nem ismeri.

Ámde hol vagyunk mi attól, és pláne hol van korunk attól, hogy ilyen gondolatokat ne félre, hanem megértse! Talán sose voltunk még ennyire távol tőle.

Ezért gondoltam azt (álmomban), hogy a félreértés lenne korunkra a legjellemzőbb szó.

De mit gondol olvasóm? Melyik szót nevezné meg? Itt alább a kommentekben kíváncsian várom a tippeket, ha lehet, indoklással is persze. Aki játszani szeretne, játssza velem ezt a furcsa álombéli játékot.