Ami a legszembetűnőbb: a Vörös Hadsereget kivonták, a kései posztsztálinista pártok és titkosszolgálatok (amelyek a rezsimet irányították 1989 előtt) megszűntek; s bár nekik, azaz a kényszerűségnek tulajdonították – a strukturális elnyomásnak – a nyugati mintáktól való távolságot, a távollétükben ez a távolság nem csökkent, hanem nőtt.
Az utóbbi pár hétben két olyan, rendkívül öreg ember is elhagyta az árnyékvilágot, akik életükben (vagy évtizedeken át, vagy csak pár évig) hatalmas birodalmak fejei voltak. Mihail Szergejevics Gorbacsov 91 évesen ment el, II. Erzsébet pedig 96 volt. Korszakos figurák voltak mindketten, bár mind szerepük, mind az általuk irányított két hatalmas birodalom annyira különbözött egymástól, hogy jobban talán nem is tudott volna. Sok megemlékezés íródott mindkettejükről, pozitív is, negatív is. A pozitívak többnyire a személyiségüknek szóltak, a negatívak inkább az intézménynek, melyet képviseltek. Akárhogy is, egyet tudok érteni Zsuppán Andrással: velük, vagyis az utóbb elhunyt II. Erzsébettel, végleg elköszönhetünk a huszadik század, a hidegháborús kor utolsó nagy hatalmú szereplőitől. (Talán még Jimmy Carter, esetleg Kissinger jelenthet kivételt.)